Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul – Magyarok deportálása Csehországba

Újra otthon

beletörődtek, de a családom visszaérkezése már nagy baj forrása lehetett volna. így arra vártak, hogy én is hazajöjjek. Addig hol Deresken, hol Licén, hol meg Nandrázsban a rokonainknál, barátoknál húzták meg magukat. A mi portánk új tulajdonosa, minden birtokunkhoz ingyen jutó Rejdovján feleségével, négy lányával, fiával és annak feleségével lakott a házunkban. Abban a házban, amit kínkeserves munkával építettünk. Most ők itt az urak. Kérnem kell, engedjék meg, hogy egy szobába mi is beköltözhessünk. Meg kell alázkodnom. A bibliai Jób jutott az eszembe, aki minden vagyonát elvesztette, sőt, betegséggel látogatta meg a jóisten. De a hitét mégsem veszítette el, hanem megerősödött általa. Nem csüggedt el, meggyógyult betegségéből és még gazdagabb lett, mint annak előtte. Rejdovján jól beszélt magyarul. Amikor meglátott, alig tudott megszólalni, szinte csak hebegett, teljesen megzavarodott. Arra számítottam, hogy kiabálni fog és szalad a csendőrségre. Felkészültem, ha így történne, akkor eltűnök, nehogy megint elkapjanak. Valahol megleszek addig, míg a helyzet jóra fordul. Szerencsére, Rejdovján tudomásul vette, hogy megérkeztem. Bizonyára nem sejtette, hogy szökevény vagyok. Közöltem vele, hogy a családom is itt lesz egy114