Ujváry Zoltán: Szülőföldön hontalanul – Magyarok deportálása Csehországba

Újra otthon

ÚJRA OTTHON De egyáltalában, van-e otthonom? A házam­ban idegenek vannak. Hol van most a családom? Merre induljak? Hol találom meg őket? Kinél, melyik barátnál, rokonnál húzták meg magukat? És vajon, teljes biztonságban vagyok-e már? In­nen is visszatoloncolhatnak. A távolság nem szá­mit. Én hivatalosan protivíni lakos vagyok. Cse­léd egy Režábek Alojz nevű gazdánál, akitől el­szöktem. Az állomást megkerülve mentem ki az utcára. A forgalmasabb helyeket kikerültem. Gyalog ne­kivágtam a Turóc völgyének. A sajógömöri elágazásnál eszembe jutott Má­tyás király. Nagy királyunk kapás szobra ott áll a falu közepén. Hányszor gondoltam arra, hogy milyen nagy szükségünk lenne most rá! Megtámadták a hu­sziták. Kiverte innen a betolakodókat. Sokszor megfordult itt. Szerette a gömöri népet. Rendet teremtett az urak között is. A sajógömöri szőlő­hegyen lefelé kapáltatta őket, mert nem becsülték meg a mezei munkásokat. A mi oltalmazónk lenne, ha élne. Ki véd meg 111

Next

/
Oldalképek
Tartalom