Szlovenszkói magyar elbeszélők (Budapest. Franklin-Társulat, 1935)

Jaczkó Olga: Káin

KÁIN. írta : JACZKÓ OLGA. Az bizonyos, hogy Pali a golyvájával, a nyavalyatörésével, ködös agyával, zsáknyi tagjaival és katiannyi gyomrával igen nagy teher volt a családon. Hatalmas étvágyú gyomrát napról-napra meg kellett tölteni, viszont valami munkát aligalig lehetett kicsikarni tőle, mert vagy ő teremtette oda hamarosan a munkaeszközt, vagy őt teremtette földhöz a nyavalyája és olyankor még a többieknek is abba kellett hagyniok a munkát, hogy felszedjék és életre rázzák az összeomlott zsáktagokat. Néhány éven át, amíg az öreg Gorza kanászkodott, még tűrhetően ment a család-terhe fiúval. Az öreg magával vitte Palit a kondához, az erdőszélre, ahol a természet balzsama csillapítóan hatott beteg szervezetére, s ha mégis megberzenkedett benne a Gonosz, amelytől megszállottnak tartották, elcserdítette néhányszor a karikást és attól nem lett nagyobb baj, mint hogy összeröffent egy kicsit a konda. Ettől a kis gonoszkodástól eltekintve nyugodtan viselkedett, pipázva nézte, hogyan habzik a csámcsogó sertések száján a bükkmakk zsírja. Pipáznivalója mindig akadt, mert volt benne annyi agyafúrtság, hogy kileste, melyik portán nincs otthon a gazda és jár nehezen a sertésól zárja. Nem kezdte a hajtást az utcán, hanem bement az illető udvarba és bunkószerű öklével kicsapta a szoros závárt, amellyel hiába rángatózott a gyengekezű asszonynép.