Szlovenszkói magyar elbeszélők (Budapest. Franklin-Társulat, 1935)

Jaczkó Olga: Káin

77 — Itt van, Pali, egy pakli dohányra való, — hálálkodott hol egyik, hol másik menyecske — és gyere máskor is segíteni! .. . Azonban egy békés, makkillatú októberi reggelen a falu kanja ráacsarkodott az öreg Gorzára, mert nem akarta összebocsátani a Sutákék kocájával. Sutákék nem akartak téli malacot, mivel a krumplitermés igen gyengének mutatkozott. Az öreg kanász ismételten szétcserdítette az egymáshoz kívánkozó állatokat, mire a kan felhördült, rácsattantotta állkapcsait a Gorza lábszárára és agyarával úgy megfúrta, hogy azóta egyre folydogált a geny a vénhedt tagból. Az öreg, mint hivatásának áldozata, a sutra került. Pali pedig csaknem az ebek harmincadjára, mert kétkezi munkásember a saját szívheznőtt betegének sem adja szívesen a meg nem dolgozott kenyeret. Elég volt már az is, hogy az öreget kellett ingyen etetni, mikor a kondássága múltával elesett a családtól kilenc mázsa rozs biztos kenyér, sok minden egyébbel. S elesett Palitól is a vékonykezü menyecskék dohányravalója, nem volt már miből pipázgatnia... A család szaporodott, mert a két idősebb, egészséges fiú megnősült, jöttek a gyerekek. Pali a kenyértelenebb, lármásabb körben még inkább elsúlyosodott ; úgy függött a család felett minden pillanatban esedékes rohamaival, mint egy meghasadozott, folyton Összeomlással fenyegető falazat és nem hogy dohányra adtak volna neki, hanem a kenyérrejtő kaszni fedelét is igen sokszor csapták le éhesen tátogó szája előtt, mert inkább azoknak kell a kenyér, akik dolgoznak, meg a gyereknépnek, amely még nem munkafogható, de azzá növekszik. Ténfergett, mint amolyan falu fölöslege, hol innen, hol onnan vonszolták be az otthonába, panaszkodva, hogy éppen a portájukon tudott elvágódni, zuhanásával megijesztette a gyerek-