Szlovenszkói magyar elbeszélők (Budapest. Franklin-Társulat, 1935)

Kovács Endre: Visszahív a föld

8* az ura, de aránylag fiatal házasok voltak még s mikor elhatározták, hogy kijönnek ide lakni, el voltak készülve az első évek nehézségeire. Az asszony ugyan meg lett volna elégedve a városi élettel, hiszen nem volt rossz lakásuk, hanem az ember volt az, aki ezt a telket annyira sürgette. Most aztán, hogy benne voltak már, késő lett volna bánkódni. — Mégis jobb lenne a sajátunkban lakni, — hajtogatta azelőtt az ember — ott a magunk urai lehetnénk, itt meg minden jött-mentnek a szolgái vagyunk. Olyan olcsók most a telkek. Részletre is kapni, nem kell nekünk itt kínlódnunk. Amolyan bérházszerű külvárosi ház volt az, igen vegyes népséggel, amelyik állandóan beleártja magát a másik dolgaiba, így hát az asszony sem sokat ellenkezett. — Nézz utána, hogy legyen valami ebből az építkezésből — mondotta maga is az urának, amikor már kitavaszodott. Különben is falusi lány volt, aki gyermekkorában megszokta a tág mozgást és mindig is szűknek érezte az egy szobakonyhás városi levegőt, azt a néhány méternyi távolságot, ami egész mozgási lehetőségük volt ebben az óriási házban. Most örült, hogy megint a saját házában lakhatik és szinte gyermekkori éltét látta megelevenedni, ha a háziállatokra gondolt, amiket néhány év óta nélkülöznie kellett s amikhez most megint hozzájuthat. Volt egy kis spórolt pénzük, de az asszony mindezideig nagyon ült rajta, mintha csak sejtette volna, hogy mire lesz jó a nagy takarékosság egyszer. Az ember aztán komolyan utánanézett a dolognak. Hamarosan nyélbeütötték a telekvásárlást és júliusban nekikezdtek az építésnek. Ment is volna minden a maga rendjén, ha időközben az ember el nem veszíti az állását és jövedelem nélkül nem maradnak. így aztán hamarosan ráfanyarod-