Szlovenszkói magyar elbeszélők (Budapest. Franklin-Társulat, 1935)

Szvatkó Pál: A szlovenszkói magyar irodalom

17 látozott iskola, kritika. A szabadon agitáló kommunizmus harcolt a polgári társadalom ellen, a régi emigránsok maradékai a hivatalos kisebbségi politikával («Reggel» és «A Nap»), a «Sarló» mindenki ellen s a jobboldal sem maradt adós a felelettel. Kétségtelen, hogy gyakran ügyes és érdekes vitatkozó stílus született meg, amely kacérkodni tudott az irodalmi értékkel. Az új szlovenszkói ifjúság «missziós érzésének» következménye volt, hogy a tisztára művészi törekvések helyett e vita- és biblia-irodalom került előtérbe, s voltak idők, amikor a fiatal intellektüellek egyenesen lenézték a tiszta irodalmat, amit «elefántcsonttorony irodalomnak» neveztek, s orosz vagy fasiszta mintára határozott tendenciát követeltek az írásművektől, miközben szemet húnytak a «művészi nívó» felett. Irodalmi érték természetesen kevés maradt e vitakorszakból, de a hatalmas forrás és gőzölgés mégsem tűnt el nyomtalanul. A sokféle hatás és propaganda, az állandó nyugateurópai és orosz kapcsolat lassanlassan bizonyos változásokat okozott a szlovenszkói magyar ember, főleg az intellektuális kérdésekkel foglalkozó fiatalság mentalitásában. Máskép néztek a dolgokra, mint például a magyarországi fiatalok, akik nem szenvedtek át hasonló szellemi purgatóriumot, s ha ma zavarosan és bizonytalanul a magyarországi fiatal nemzedék is úgynevezett «népies» és a vidék szociális követeléseiből kiinduló törekvéseket mutat s elveit átviszi irodalmába, úgy ez a romantikus rajongással, de kevés józansággal telt kaotikus nemzeti agrárszocializmus nem utolsó sorban a szlovenszkói Sarló-mozgalom nyomdokain halad, s a Sarló sok Magyarországra került tagja ebben a viszonylatban tényleg a wittenbergai diákok hajdani szerepét játszotta Budapesten. Szlovenszkón a romantikus rajongás időközben lecsillapodott. A vitaSzlovenszkói magyar elbeszélők.