Szlovenszkói magyar elbeszélők (Budapest. Franklin-Társulat, 1935)
Szvatkó Pál: A szlovenszkói magyar irodalom
1 8 irodalom korszaka elmúlt. A szlovenszkói magyar középosztály, amelyről említettem, hogy többnyire háromnyelvű, s főleg nyugaton indogermán józanság jellemzi, hamarosan kikerült az ősköd háborgásának korszakából, átesett az önálló szellem pubertásán, amit az irodalomban a tisztító és higgadt kritikai tendenciák eljövetele, az említett harmadik korszak beköszöntése jelzett. De a most leszűrődő irodalom aszpektuma magán viseli a mult lázait. A szlovenszkói magyar irodalom a környezet és a hatások következtében demokratikus irodalom lesz. Középpontjában a nép, a kisember áll. A szempont mindig szociális, a szlovenszkói író el sem képzeli, hogy máskép is lehet. A stílusra nagy hatást gyakorolt a modern orosz irodalom, amely a magyar szellemre sehol nem hatott annyira, mint Szlovenszkón. A cseh irodalmi racionalizmus és huszitizmusban gyökerező óriási cseh vitairodalom nyomait ugyancsak fellelhetjük a szlovenszkói magyarok írásművein. Városi irodalom helyett megnemesített vidéki irodalom tárul elénk, az eddiginél kevesebb magyar tradícióval és több külföldi hatással. A nyegleség, a cinizmus, a fölényeskedés, a privát élmények boncolgatása háttérbe szorul benne. Elvitathatatlan, hogy a szlovenszkói magyar írók műveiben, még a technikailag primitív és szellemileg kissé együgyű írásokban is, gyakran olyasvalamit találunk, ami meglep, mert elüt a magyar irodalom általános mentalitásától, valami természetes és nem patetikus ízt, hűvös racionalizmust, de mellette bizonyos nyomottságot és szerénységet, irtózást a mult magyar hibáitól, a büszke szertelenségtől. Ez nem az uralkodó nép művészete, ez a mélyben élő tömeg csendes és ijedt, néha lázongó és elkeseredett panaszkodása. A ragyogó individualizmus helyét a szürke, de etikus kollektivizmus hangja foglalja el. Már az elütő
