Szlovenszkói magyar elbeszélők (Budapest. Franklin-Társulat, 1935)

Szvatkó Pál: A szlovenszkói magyar irodalom

i6 Béla, akinek legújabb verseskötete bizonyítja, hogy a költő Villon-i életmódja mellett néha a villoni líra hangjait is megtalálja verseiben. * öt-hat lírikus fémjelzi a szlovenszkói magyar irodalmat, s ez a líra, amely kétségtelenül érdekes és kiegészíti a magyarországi költészet skáláját, mintegy hivatalos értéke irodalmunknak, róla beszélnek a legtöbbet, ezt mutogatják. De van más is. A bemutatott fejlődési sémából kitűnik, hogy a szlovenszkói szellemi élet kezdettől fogva nyugtalan, harcra beállított, kereső és politikai aláfestettségű. Ez az állapot határozza meg, hogy a polémia, a vitairat, a manifesztum és a traktátům sokkal nagyobb szerepet játszik benne, mint a szalonok vagy az elefántcsonttornyok irodalmában. Mintha a reformáció kora éledt volna fel néha : csupa szatira, gúny, véghetetlen vitatkozás, tervezgetés, állásfoglalás, térítés, vagdalódzás verte fel a csendet. így szokott lenni, ha valami új van keletkezőben, valami érik, amikor talán hiányzik a nagy művészi egyéniség, de annál több a vitaiizmus s a szellem akarása. Különösen a második korszakban, a Sarló korszakában burjánzott fel e vitairodalom, külön polemikus folyóiratok jelentek meg (Vetés, Sarló stb.), füzetecskék, könyvek, manifesztumok, gyűjtemények, amelyekben egymás ellen hadakozott mindenki. A napilapok természetesen részt vettek e harcban, s a publicisztikára rányomta bélyegét a szellemi veszekedés hangulata, jóformán más sem volt az irodalomban, csak ez, s az érdeklődés nagynak mutatkozott iránta. Talán az általános szellemi szabadság, sőt szabadosság és fegyelmezetlenség okozta ezt, az ifjúság feltétlen beleszólási joga, amit jól kiszámított defetista célzattal nem kor-