Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és regényrészlet - Juhász Árpád: Éhségsztrájk

95 leménye lesz rólam. Külömben amióta visszakaptam a vizs­gálóbírótól, már csak magam számára folytatom, másnak te­hát még véletlenül se kerülhet a kezébe. Rettentően kimerültem. Nagy munka az írás. Szeretnék aludni, de a szemeim nem bírnak lecsukódni. Az elébb meg akartam nyálazni a szempilláimat, hogy leragasszam és úgy aludjak. Keserű nedű fakadt csak a szájam szélén. Szomjas vagyok. A torkom borzasztóan száraz és keserű. S belülről néha rossz szagok törnek föl. A bab. A bab. Az előbb visszalökött bab szaga, csodálatos módon a gyomromból áporodik elÖ. A hallásom és a szaglószerveim különleges módon ér­zékenyek lettek. A legapróbb nesz is visszhangozva dübö­rög fülemben. Ügylátszik testi elváltozásokat okoz nálam ez a mostani éhség. Mintha hat fülem nőtt volna. Valaki a legtávolabb cellában sóhajt : hallom. Vattával kéne bedugni mind a hat fülemet, nem vagyok kíváncsi semmire. Es aludni, hogy ne juthasson eszembe a víz. Szomjas vagyok... * A regény hőse az elsodort ember. Európa fia, aki a háború utáni riadt tébolyban talajtalanná válik s országról­országra menekül, holott sokszor talán csak véletlen ár­nyékok kergetik. Nincs menekvés és nincs megnyugvás. A forradalmak fölött összecsapott hullámok viszik, végtelen távlatok ölelik el, éhség, nyomorúság szántják az utat, de magasra tornyosulnak tervek és hit. Aztán jön a börtön. Hónapok őrlő malma a cellában. És a lázadás — éhség­sztrájk ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom