Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)
Novella és regényrészlet - Jarnó József: Martinovics
86 — Nem, még nem olvastam. Érdekes ? — Nagyon. Megint egy könyv, melyben a királyhűség és a monarchikus érzés keveredik el a francia forradalom eszméivel. Egyszóval : a maga kedvenc vesszőparipáját már mások is kezdik lovagolni. Már nekem is egyre inkább kedvem szottyan, hogy megnyergeljem.. De félretéve a tréfát, magam is hiszem, hogy a király okosabban teszi, ha maga húzza fejére a vörös sipkát, mintha megvárja, amíg a fejébe nyomják... Ennek a könyvnek az írója síkra száll a rendi kiváltságok és a nemesi előjogok ellen. Rousseauból indul ki, ős-szerződésre hivatkozik, s rámutat arra, hogy a barmokénál is rosszabb ma a polgárok állapota. Azzal védi József császár reformjait, hogy a császár azért uralkodott alkotmányellenesen, mert tudta, hogy újításaihoz sohasem szerezheti meg az országgyűlés jóváhagyását. A legérdekesebb azonban az ebben a könyvben, hogy nagyon vad támadásokat intéz a klérus és a katholicizmus ellen. Megvádolja a pápát és a püspököket, hogy meghamisították Krisztus tanításait, — s aztán egész történelmi tanulmányt szentel annak, hogy kimutassa, mennyi bajt hoztak Magyarországra az évszázadok folyamán a főpapok... — Nem érdektelen téma ! — De még érdekesebbé teszi feldolgozását az a tény, hogy ezt a röpiratot papi ember írta ! Valami Martinovics... — Ismerem. Egyike a legfurcsább embereknek, akikkel valaha találkoztam. — Rokona annak a Martinovicsnak, aki Lembergben volt tanár és egy sereg fizikai értekezést bocsájtott közre ? — Elég közeli : egy bőrben jár vele. — Micsoda ? Ez a pompás tudós hátat fordított a fizikának és politizálásra adta a fejét ? — Nem : egyik nap fizikus, a másikon politikus, a harmadikon filozófus... — Sa negyediken szentéletű pap ? — Azt épen nem. Eltiltották a misézéstől, mert engedély nélkül hagyta ott a szerzetét. Nemrégiben ismerkedtem meg vele. Ilyen figurát még nem láttam soha, de alig hiszem, hogy valaha még egyet látni fogok Minden száz