Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és regényrészlet - Jarnó József: Martinovics

6ľ évben születik egy ebből a fajtából, — Leonardo da Vinci lehetett hasonló hozzá ... — Fest is ? — Nem tudom. Lehet. De azt tudom, hogy vagy harminc könyve jelent meg. Egy sereg fizikai, kémiai munka, egy halom teologia, egy nagyobb halomnyi filozófia, — de írt még sok más mindenfélét is : pénzügyi tanulmányt, jogi értekezést, physiologiai megfigyeléseket, geometriát... S mindenhez ért, minden tudományágban annyi otthon van, mint valami szaktudós, aki az életét szentelte egy részletkérdés tanulmányozásának... —- Hány éves ? — Isten tudja. A kinézése után ugyanúgy lehet harminc, mint Ötven. A szeme húszéves, de a ráncai legalább félszáz évről tanúskodnak ... — Még sohase láttam magát ennyire lelkesedni, — legalább is : emberért nem ! — Nem lelkesedem Martinovicsért. Tudom, hogy lángész, tudom, hogy rendkívül érdekes és értékes ember, tudom, hogy körülbelül ugyanazokat az elveket vallja, mint én, de azt is tudom, hogy soha barátok nem lehetnénk... — Zárkózott ? Bizalmatlan ? — Éppen nem. Közlékeny és közvetlen. De olyan ember, aki skrupulusok és meggondolások nélkül megy a maga útján. Ha cselt kell vetni, cselt vet, ha hazudni kell, hazudik, ha lopnia kellene, lopna. Lelkes barátja a népnek, az elnyomottaknak, — harcra készül a hatalmasok, a főurak és a magas klérus ellen. Akit ebben a harcban szemben fog találni magával, azt kímélet nélkül fogja elsöpörni az útjából, — élve, vagy halva, mindegy neki ! Akkor is, ha barátja, rokona, vagy akár édesszülője lesz az illető... Talán Robespierre lehetett ilyen, — de ez az ember még mindennek tetejébe kitűnő tudós is... — Tehát az eljövendő magyar forradalom vezére ? — Azt hiszem. Egyelőre a bécsi rendőrség titkos ügynöke. — Lehetetlen ! Ha olyan ember, amilyennek maga festi, már pedig magának jó szeme van, nem lehet titkos ágens ... Amióta híre járt, hogy Gabelhof er professzor után már egy