Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és regényrészlet - Jarnó József: Martinovics

85 — Ugyan, Nanette, hivatal és hivatal között nincsen különbség. Ordók és címek sohasem növelhetnek nagyobbra valakit, mint amekkorára magától megnőtt. A hivatal lényege a munka, s nem, hogy milyen cím jár vele. Higyje el, könnyebb lesz leszokni a méltóságos címről, mint amilyen nehéz volt megszokni, amikor méltóságozni kezdtek... — De hiszen a méltóságos cím továbbra is megilleti magát, az udvari tanácsosságban megerősítette a király... — De a kamarai titkárnak könnyebb lesz eltitkolnia, hogy méltóságos, — egy alispán címeire mégis csak jobban ügyelnek az emberek. — S mikor kezdi írni a «téns úr», — hangsúlyozta ki a címzést pajzán mosollyal Nanette, — a könyvet a nemnemesek jogi és társadalmi helyzetéről ? — Régen elkezdtem már, de hogy mikor fogom befejezni, azt bizony már nem tudnám megmondani. * Széchenyi gróf jóízű kacagások közt mondotta el a császárról keringő legújabb anekdotát : —• Az öreg Batthyányi herceg annyira felháborodott, amikor megtudta, hogy a titkárja nem csak tőle kap fizetést, de a bécsi rendőrségtől is, hogy miután kurtán-furcsán küszöb elé tette a fiatalembert, azon mód felrobogott Bécsbe, panaszt tenni a császárnál. A nagy méltatlankodásban annyira megfeledkezett magáról, hogy nem elégedett meg a rendőrség lepocskondiázásával, de egyenesen kimondta : «Felséged a kémek egész ármádiáját tartja az országban !» A körülállókban megfagyott a vár, amikor ezt a nyilvánvaló felségsértést hallották, — nem tudták elképzelni, mi következik. Maga Batthyányi is meghökkent, amikor észrevette, hogy mit mondott, — de a császár kedvesen mosolyogva felelt : »Igen, hercegem, de ne felejtse el, hogy viszont nem tartok hadsereget.» •k Amikor Széchenyi újra egyedül maradt Hajnóczy val, elővett egy röpiratot. — Olvasta már ? Néhány napja hagyta el a sajtót. Hajnóczy figyelmesen olvasta el a címet : «Beszéd a magyarországi karok és rendek által megvádolt II. Lipót császár mellett.«