Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)
Novella és regényrészlet - Jarnó József: Martinovics
84 — sa császár titkos ügynöke röpiratot adott ki, amelyik a francia alkotmányt, mint a »magasztos bölcseség és tiszta erény szülöttjét« ünnepelte. ... Furcsa volt mindez még abban a birodalomban is, melyben egy császár autokrata rendeletekkel akarta helyettesíteni a népi forradalmat : rá akarta kényszeríteni a népet, hogy fogadja el a jogokat, melyeket más országokban fegyveresen, forradalommal harcolt ki magának. S a helyzet furcsaságát még az is tetézte, hogy a titkos ügynök úgy beszélt a birodalom rendörigazgatójávai, mintha 5 lenne ennek a felettese ... * — Uj tisztemet is csak méltóságod támogatásának köszönhetem. Széchenyi Ferenc gróf vidám jókedvvel csapott egykori titkára vállára. — Mindenesetre azt remélem, kedves Hajnóczy, hogy ezúttal hosszabb hivataloskodás következik, mint amilyen az alispánság volt. Kisebb méltóság titkárnak lenni a királyi kamaránál, mint alispánkodni Szerémben, de talán tartósabb hivatal lesz ! Egyébként elmondhatom önnek, hogy rögtön a kinevezés után megkapta a legnagyobb elismerést, ami hivatalnokot érhet... — Elismerés, — még mielőtt beleültem a hivatalomba ? — A kamarai titkárságot Kazinczy Ferenc is megpályázta. A király kihallgatáson fogadta, s személyesen közölte vele, hogy önnel töltötte be az állást. Mire Kazinczy azt felelte, hogy «méltóbbat a hivatalra nem találhatott felséged. Ha tudtam volna, hogy Hajnóczy pályázik, kérvényemet be sem adtam volna» ... Látogatók érkezését jelentette a lakáj. A beszélgetés félbemaradt. A gróf vendégei elé sietett. Leánya, Nanette, lépett most Hajnóczy hoz. — Mon cher Hajnóczy, ne törődjön azzal, hogy most újra alacsonyabb sorsba került. A maga feladata úgysem az, hogy hivatalnok legyen, hanem, hogy írjon. Most a kisebb hivatalban talán több ideje marad arra, hogy megírja nagymunkáját, melyhez alispán korában sehogy se jutott. Hajnóczy kedves mosolygása a szavakkal egyszerre felelt :
