Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és regényrészlet - Jaczkó Olga: Juhászhistória

80 makacsul koccant össze a csillagfénnyel és szikrázni kezdett. —• Hej, teremtő Úristen, — bukott ki a száján egy darabos sóhaj, — ki tesz igazat, ha te is megengeded, hogy így meggyötörjék az ártatlan párákat, amelyeknek gyapjacskájával a te szent Fiad a betlehemi istállóban játszadozott ? ... Ki ? Hát én, — hördült fel aztán és odaólálkodott egészen a kastély ablakainak a közelébe. Ki akart választani egy ablakot és tudta, hogy melyiket kell kiválasztania. Azt, amelyikben nappal mindig egy kalitka lóg, amelynek fényes rácsa mögött görbecsőrű, kéktollú madarak komédiáznak. Mondták a belső cselédek, hogy az a méltóságos kisasszony szobájának az ablaka. — Hát tanulja meg ő is, hogy mi a fázás, — hördült fel a juhász, kisuhintott kajmós botjával és odavágott vele a széles ablaküveg közepébe. A szobában éppen a szobalány bontogatta éjszakára az ágyat. Éleseket visongatott, mintha benne is összetört volna egynéhány üvegtábla és összecsődítette az egész házat. Sikoltoztak s azt is hallotta a juhász a bezúzott ablakon át, hogy csengetett a telefon, tudta, hogy elszalajtották a hangjukat a póznákra kötött dróton a csendőrökért és azok mindjárt jönni fognak. De semmit sem bánt. Azt is jól tudta, hogy a kisasszony nem fog hidegben aludni azért, hogy ő most beeresztette a szobáját és a dunyháit hideggel, de azért a suhintás után mégis csak elporlott benne valahogyan az a sziklakemény keserűség. Jobbjával megmarkolta újra a kezeügyébe kerített botját, baljával odasimította az aznapos kis jerke fejét a melléhez, amelyet meleg erjedés járt át és ringató hangon mondta a kis báránynak, amelynek irháját gyűrűdző remegések ráncolták : — Ne félj, ne félj ! Én semmitsem bánok, akármi is lesz !• Semmitsem bánok, mert megfizettem egy kicsit ártatlan fajtád kínlódásáért !...