Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és regényrészlet - Jaczkó Olga: Juhászhistória

J a c z k ó Olga Felülről az Isten napja özönlött melegen a juhászra, hátból a suba takargatta, bévülről pedig az elégedett öröm öblögette langyosan. Februártól hetvenhatszor született meg az akolban az ártatlanság és a türelem, hetvenhat kisbáránynyal gyarapodott a nyáj. Igaz, az uraságnak gyarapodott és nem neki ; az uraság javára vastagodik a bárányok húsa és sűrűsödik a juhok gyapja. De az eladásig és a nyírásig a

z övé minden öröm, amiből az uraságok úgysem kérnek : az édesmáléízű bégetés, amellyel a kicsinyek az anyjuk után kívánkoznak, gyenge kis faruk vidám ficánkolása, gyapjucskájuknak selymes göndörödése... A legfiatalabb jerke azon éjjel lett, a karjaiban vitte ki a juhász a legelőre, ott is hordozta, addig, amíg jónak nem látta, hogy ráeressze az anyja tőgyére. Akkor kifordította nagy, barna markaiból, mint a jó puhára kelt, meleg kalácstésztát szokták az asszonyok a kis, repedezett fateknőből. A puha gomolyag lábakat nyújtott, a lábacskák apró térdekbe csuklottak, melyeknek mellsőit nekinyomta a kis jószág a földnek és szaporán nyaggatta az anyja emlőjét. Amikor már betelt a tejjel, a juhász újra magához emelte, sáros lábacskáit megtörülgette a subája belsejébe, és úgy hordozta tovább a karján. Délután kibicegett a legelőre a sánta ispán. — András, — mondta a juhásznak, — ma hamarább terelje haza a nyájat és nem egyenest az akolba, hanem be fogjuk hajtani a parkba. A juhász keblében százharmincnyolcszor, a juhai számával fordult meg az öröm. — Ejha, ejha, — csemcsegett, mintha csak az ő szájában futna szét az az íz, amit az állatjai harapnak a fűvel, — hát lesz ma uzsonnátok ! S jókor igyekezett hazafelé, mielőtt még a márciusi al-