Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers - Erdőházi Hugó

Már vígan, kancsal szemmel duhajkodott a nyár, mozgó uccák között hajszolták egymást a napsugarak, és húsra éhes csavargók, emeleti ablakban cseléd ringatta derekát, csók ízét küldte katona felé, ki feléje futó vágyakkal nézte — már szemérmetlenül duhajkodott a nyár, mezőkről betört az illat pállott házak közé és virág bujt elő a parkban bokrok alatt, hol örömre nyújtózkodott az élet, mint jóllakott hatalmas állat — ó nézd csak, a gyermek megállt az uccában, homlokára hullt szőke haja és szemébe folyt a kék ég, — anyácska, éhes vagyok, motyogta, feje felett épen akkor állt meg fekete felhő, vihar ugrott elő uccasarkon, rekedten menydörgött és vijjogva villámlott, mikor anyácskának szólt a gyermek: éhes vagyok ...