Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Tanulmány - Pfeiffer Miklós: A nemzeti és vallásos gondolat és a kisebbségi kérdés

36 azon, hogy azt minden parazitától és salaktól megtisztítsuk. Ugyanez áll a vallásos gondolatkörre és az egyházi életre is. Ahol a vallásos és egyházi alapon történő mozgalom, vagy szervezkedés a nemzeti feladatok nagy mezején ellenséges táborokat létesít, ott vallási és egyházi szempontból is súlyos stratégiai, vagy taktikai hibák történnek. Ott két vallási szempontból is nagyfontosságú elvet tévesztenek szem elől : egyrészt azt a vallás által is hirdetett elvet, hogy vannak a nemzeti élet nagy terén óriási számban feladatok, melyeket az illető nemzet fiainak valláskülönbségre való tekintet nélkül karöltve kell elvégezniük. A nemzet védelme, a nemzet gazdasági, kultúrális, népjóléti és népegészségi ügyei olyanok, hogy azok nagyon sok esetben szükségszerűen valláskülönbség nélkül közös feladatok. Ezt a vallásos gondolat is elismeri. Ennek gyengítését a vallásos gondolat sem helyesli. Másrészt a vallásos munka, mely hirdeti az általános emberszeretetet, kell, hogy gyakorlati megnyilvánulásában megtalálja azt a módszert, és hangot, mely a saját valláshoz való szilárd ragaszkodást harmóniában ápolja a másvallású emberek iránti jóindulattal, ha a vallás munkásainak ez nem sikerül, nincsenek feladatuk magaslatán. A csehszlovákiai katolikus magyar főiskolások Prohászka-Köreinek erre vonatkozó, az 1933. évi érsekújvári kongresszuson megfogalmazott álláspontja a következő : «Katolikus világnézetünkkel harmóniában valljuk, hogy különösen oly nemzetek kebelében, melyekben évszázadok óta tekintélyes számban vannak más felekezetek is, ezekkel a közös istenhit és általános valláserkölcsi kultúrérdekek védelmére és az egész nemzet szellemi és anyagi jólétének ápolására a katolikusoknak közös testvéri föladataik vannak. Ezért mi magyar nemzetiségű katolikus főiskolások és intellektuellek nem-katolikus magyar nemzettestvéreinkkel, kiváltképen pedig krisztushívő magyar protestáns testvéreinkkel a fentemlített közös feladatokat valljuk és ezek érdekében velük együttműködni kívánunk.» Tehát következtetésünk az, hogy nem a vallásos, egyházi alapon történő szervezkedést kell megszüntetni, hanem azt a valláskülönbségre való tekintet nélkül közös nemzeti feladatok elvégzésével magasabb harmóniába kell hozni. Erre az én formulám, mely sok félreértés és konfliktus elejét vehetné, a következő : egyetemes nemzeti szervezkedés is kell, vallásos, egyházi alapon történő szervezkedés is kell. E kettő nem egymást pótolni, hanem kiegészíteni hivatott. Jóakarattal és tapintattal a tisztán nemzeti és a vallási szervezetek ugyanazon községben, sőt részben ugyanazon tagokkal párhuzamosan is szép és áldásos működést fejthetnek ki. Ha pedig valaki a nemzeti egységre való hivatkozással