Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Tanulmány - Pfeiffer Miklós: A nemzeti és vallásos gondolat és a kisebbségi kérdés

37 a vallási szervezkedés ellen foglalna állást, az akarva, nem akarva a nemzeti békét és egységet zavarná meg, mert szembehelyezkednék a vallásos szervezkedésre súlyt helyező nemzettestvéreivel és őket lelkükben nyugtalanítaná, elkeserítené. Meg akarná vonni nemzete vallásos, hívő fiaitól azon sok lelki, nemzetépítő értéket, melyet azok a vallásos szervezkedésből merítenek. A vallásos meggyőződésében konzekvens ember különben is nem engedmény gyanánt kéri azt, hogy vallási téren is szervezkedhessen, hanem ehhez mint elvitázhatatlan jogához feltétlen ragaszkodik. Akadhat végül, aki a vallásos gondolat ellen azt a vádat hozhatná fel, hogy az a nemzeti gondolatot háttérbe szorítja, annak fontosságát lefokozza. Hogy a nemzeti életre a vallási és egyházi életből sem közvetlenül, sem közvetve semmiféle kárnak nem szabad háramlania : ez magától értetődő. Még pedig magától értetődő, valamint nemzeti, úgy vallási szempontból is, amint azt fentebb érintettem, midőn arról szóltam, hogy a nemzethűség a vallásos gondalatnak is lényeges része. Ha azonban Istenben hiszek, ha Isten létét elfogadom, akkor Isten csakis az első lehet, nem pedig a második. Akkor Isten fölé semmiféle más, bármekkora értéket sem helyezhetek. Tehát a nemzetet sem. Akkor Istennek van alárendelve minden más érték : család, kultúra, népjólét, szociális haladás, nemzeti élet, nemzetközi rend. Ez azonban mindezen és minden más értékre nem érték-, vagy erőcsökkenést jelent, hanem erőgyarapodást : Istennel, az Abszolútummal való kapcsolatot. A valláserkölcsi gondolattól függetlenített nemzeti gondolat pedig mintegy a levegőben lóg. Legbiztosabb alapját nélkülözi. A valláserkölcsi gondolat pedig határozott egyházi keret nélkül a tapasztalat szerint hosszabb-rövidebb idő után elenyészik. Befejezés gyanánt eszmefuttatásomat a következőben foglalom össze : a nemzeti gondolat a vallási és egyházi gondolattal a legteljesebb harmóniában ápolható és ápolandó.. A nemzetet Isten fölé helyező pannacionalizmus azonban nem egyéb, mint istentagadó. Egyben azonban a más nemzetek és más fajok ellen érvényesülő szűkkeblű agresszivitása következtében az illető nemzetre magára is (esetleges átmeneti erőszak-sikerek után) végveszélyes. Pfeiffer Miklós