Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Tanulmány - Pfeiffer Miklós: A nemzeti és vallásos gondolat és a kisebbségi kérdés

35 hittudós az őslakosok védelméről szinte fölülmulhatatlan szabatossággal írt. Kevés dolog nehezíti meg a kisebbség iránti, kulturális és egyéb téren netalán méltánytalan bánásmódot annyira, mintha ez ellen precíz, határozott valláserkölcsi elveket, tételes egyházi törvényeket és rendelkezéseket, megfelelő analógiákat más országok egyházi életéből, stb. tudunk fölhozni. Aki e kérdéseket komolyabban fontolóra veszi, az előtt minden kétséget kizáróan világos a vallási és egyházi szervezkedés és az abban való részvétel fontossága nemzeti, nevezetesen nemzet-kisebbségi szempontból is. Hogy azonban a vallásos és egyházi élet nem juthat a nemzeti élettel szemben pusztán eszközszerű, alárendelt viszonyba : ez mindenki számára világos, aki a vallás fogalmával és jelentőségével tisztában van. Egyvallású, egy egyházi szervezethez tartozó nemzet alig van. A legtöbb nemzet különböző vallásra van tagozódva. Még hozzá e vallási tagozódást sokszor hosszú vallási küzdelmek kisérték. Ezeknek utórezgése pedig a lelkekben sokszor még nem mult el. Ezért a vallásos, egyházi differenciálódás alapján történő szervezkedéssel szemben nem ritkán hallani azt a vádat, hogy megbontja a nemzeti egységet, sőt egy és ugyanazon nemzet fiait vallások szerint tagolva, egymással szembehelyezi, köztük ellenséges légkört teremt. Ezért a nemzeti gondolat és nemzeti egység nem egy hangoztató j a a vallási szervezeteket, az embereknek vallások szerinti csoportosítását, megszervezését a legszívesebben teljesen megszüntetné, vagy legalább is nagyon megnyirbálná és korlátozná. Megint kérdem, van-e ilyen esetben valódi benső ok arra, hogy a nemzeti érdek szempontjából valaki a vallás, nevezetesen a vallásos alapon történő szervezkedés ellen forduljon ? Itt mindenekelőtt egy latin közmondással felelek : abusus non tollit usum : abból, hogy valamivel vissza is lehet élni, hibázni is lehet, nem következik, hogy az illető dolog belsőleg, lényegében is rossz, helytelen, kiküszöbölendő. Nincs az a nemes eszme, mellyel ne lehetne visszaélni és mellyel az emberiség történelme folyamán vissza nem éltek volna, vagy mellyel hibákat nem követtek volna el. Magára a nemzeti gondolatra is áll e mondás. Hányszor burkolódzik nemtelen önzés, kufárlelkű haszonlesés nemzeti jelszavak palástjába. Bizonyos nemzetközi ellentétek idején hányszor a leghazafiasabb tüzelések mögött fegyvergyárosok rideg és cinikus számítása lappanghat ! — Ebből nem az következik, hogy már most függesszük fel, kapcsoljuk ki a nemzeti gondolatot, hanem az, hogy minden erőnkből legyünk