Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Tanulmány - Krammer Jenő: A szlovenszkói magyar irodalom - lélektani szemszögből

24 kultur á j át szinte magátólértetődő, természetes adottságnak vette. Élő szervezetnek, amely egyszerűen együttfejlődik, gyarapszik, gazdagodik az emberrel. Szlovenszkói magyar szellemi életünkben lehetetlen észre nem vennünk, hogy a nyelvhasználat biztonsága és tisztasága igen problematikussá lett körülöttünk. Lelkiismeretes kultúrmunkás számára mérhetetlen gátlás ez. önmagának fáj, ha vét a nyelv szelleme ellen és így kifejezésmódja félénkké, akadozóvá, dadogóvá válik, ami persze az alkotó lendületet eleve megköti. De a felnövekedő új magyar generációk a magyar műveltség többi területén is érezhető hiányokkal viaskodnak. Mert nem lehet olvasás által mindent pótolni. Még a mult nagy irodalmi értékeit, amelyeket iskoláink tanítanak, szorgalommal és munkával magukévá tehetik, de a jelen pezsgő szellemi alakulásában benne kell élni. S van ilyen pezsgő szellemi alakulás a szlovenszkói magyarság kultúréletében ? Pedig ilyen kell ahhoz, hogy a fölnövekedő nemzedékek lelkes kultúrmunkásokká legyenek. Érthető tehát, hogy a szlovenszkói magyar kultúrmunkás legbensőbb vágya a lendületes, sokszínű szlovenszkói magyar irodalom létrejötte s ezért, amint tanulmányunk elején írtuk, valami remegő, boldog kíváncsisággal nyul minden szlovenszkói kultúrtermék után, talán az hozza meg a megváltó tettet. Mert lélektanilag szemlélve a dolgokat, valóban megváltó tettre van szükség szellemi életünkben. Ördögkörben vagyunk. Az individuálpszichológia ezzel a kifejezéssel jelöli azt a lelki állapotot, amikor az egyén kezdeményezéseinek sorozatos sikertelensége után, már azzal az érzéssel fog újra munkához, hogy arra úgysem képes, az úgysem fog sikerülni, annak nincs is értelme. Szlovenszkón annyi kezdeményezés futott a legrövidebb idő alatt vakvágányra, annyi folyóirat bukott meg az első számok egyikével, annyi nem működő, nagyszerű programmal nekiindult mozgalmunk, szervezetünk van, azaz lélektani nyelven szólva, annyi szellemi sikertelenség, megfeneklés ért, hogy szinte már hallatlan elképesztő merészség, ha valaki itt szellemi kezdeményezésre gondol. Az ördögkörből egyetlen kivezető út van, az tudniillik, ha az ember áttöri. Ilyen átütő tettnek számítana, ha a szlovenszkói magyar irodalom valóban szárnyrakapna. Mert egyelőre még indokolt a vita, vájjon egyáltalában létezik-e. Persze létezésének ezt a kérdéses-voltát helyen kell értelmeznünk. Tagadhatatlanul jelennek meg könyvek, vannak írók és költők, van olvasóközönség, megvannak tehát azok a tényezők, amelyek az irodalmat jelentik. De ez még csak azt jelenti, hogy Szlovenszkón van magyar irodalom. Hogy azonban a szlovenszkói magyar jelző többet jelent-e, mint a megjelenési hely" egyszerű feltüntetését, tehát, hogy van-e mélyebb értelme ez-