Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Tanulmány - Krammer Jenő: A szlovenszkói magyar irodalom - lélektani szemszögből

23 ségeiket, esetleges fogyatékosságaikat mindjobban elhomályosítja az idő, ezzel szemben értékadó, nevelő erejük annál szebben kidomborodik, megnő és fokozottan hat, érvényesül. A tíz-, húsz, harminc-, negyven-, sőt ötven éves találkozókra összegyűlő régi diákok mindig nagyobb szeretettel lépik át az Alma mater küszöbét s emlékeznek mind arra a szépre és jóra, amiben ott részesültek. Nos, Szlovenszkón él egy generáció, amelynek nincs meg az Alma matera, amely elvesztette a múltját. Szenteltünk-e már kellő figyelmet ennek a lelki jelenségnek, amely a javakorabeli szlovenszkói szellemi munkásoknak úgyszólván általános jellemzője. Azok a szellemi erők, nevelő tényezők, amelyek ennek a nemzedéknek formálói voltak, ma már nem léteznek vagy hozzáférhetetlenek, helyesebben lezáródott az út feléjük. Talán érzelgésnek, hiú romantikának minősíti valaki, de azért mégis lélektani tény, hogy a föntebb említett szellemi mult egyszersmind termő talaj is, amelyből állandóan táplálkozik, amelyhez vissza-visszatér az alkotó ember. Van Szlovenszkón egy generáció, amelynek nincs hová visszatérnie. Visszatérhet a lélek mélyén ott szunnyadó emlékképekhez, de az öt érzék nyújtotta élményvilághoz kötött embernek nem elég az emlékkép. Puszta, merő képzeletnek tartja s ha egy ideig meg is van a lelki ereje hozzá, hogy felidézze, megelevenítse, lassanként belefárad, elfásul, s ürességet érez maga körül. Az említett szlovenszkói magyar nemzedéknek férfikora küszöbén, derekán vagy végefelé hirtelen egész új utakra kellett lépnie, át kellett állítani lelkivilágát s ha az bámulatos életrevalóság, életerő folytán sok esetben sikerült is, arra még sem volt már elég lendület, hogy necsak élet, hanem alkotó, továbblendülő és rendszeresen kiépülő kultúrélet fakadjon nyomában. Ez az idősebb szlovenszkói magyar nemzedék lelkében megnyilatkozó leggyakoribb gátlás. A fiatalabb generáció, amely az új helyzetben nőtt fel s amelynek életterve szlovenszkói keretekre mérten alakul ki, másfajta gátlásokkal küzködik. Részben elégtelenek azok a kultúrhatások, amelyek érik. Magyar kultúrszempontból nem eléggé művelt. A műveltségnek egyik legelemibb követelménye : a nyelv, a kifejező erő biztos kezelése. A szlovenszkói magyarság kultúréletében ezen a ponton mutatkozik az elakadás, talán már süllyedés is. A magyar nyelvhasználat biztonsága megingott. Ha magyarországi irodalmi, művészeti vagy tudományos munkák kerülnek kezünkbe, elámulunk azon a csodálatos nyelvi fejlődésen, amely bennük megnyilatkozik. Az utóbbi évtizedekben, a művelt emberiség alig törődött már a kifejezés eszközének, a nyelvnek kérdésével, tartalmi gazdagságot és újszerűséget keresett könyvekben és előadásokban. Bizonyára azért, mert a nyelv-