Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Tanulmány - Borsody István: Magyar olvasó Szlovenszkón

MAGYAR OLVASÓ SZLOVENSZKÓN Az olvasó nem áll egyedül, az olvasó tartozik valahová, önmagában nem is figyelhető, 6 is csak rész, részese a szellemi életnek, amely alkotásra készteti az írót és követésre az olvasót. Az olvasó szellemi társa annak az emberi történésnek, amit irodalomnak szeretünk nevezni. A szlovenszkói magyar olvasóról írunk : legtöbb szó majd arról esik, hogy mi hiányzik olvasóinkból : mint ahogy a szlovenszkói magyar irodalom tárgyalása is mindenkor főleg a hiányokról szól. Előre le kell szögeznünk : ha íróinkban hiányokat fedezünk föl, még sokkal hiányosabbnak fogjuk találni olvasóinkat. Nívós olvasóközönségünk alig van. S figyeljük a nívó csökkenését : mintha komoly olvasószámba úgyszólván csak íróink, vagy az irodalommal foglalkozó embereink jöhetnének : ők olvasnak, bár ők sem eleget, s nem elegendő körültekintéssel, tájékozottsággal. Irodalomszociológiai jelenség ez nálunk : nincsenek művelt olvasóink, de van sok dilettáns írónk, akik normális körülmények közt az olvasók közt maradnának. De magára maradt kis társadalmunkban lépten-nyomon található hasonló eltolódás : szükség törvényt bont. Szükség okozta, hogy a magasnívójú vezető elit helyett irodalmi életünket ellepték a próbálgatok és tapogatódzók. Köztük igen sok tehetséges irodalom-pártoló, de nem irodalom-vezető. A szükség igen romboló hatású az irodalomban, ahol a törvények örök érvényűek. Az igazi irodalomnak csak a megfelelő elit tud érvényt szerezni. Elit nélkül nincsen irodalom. Az irodalmi elithez nemvak az írók tartoznak, de a nívós olvasóközönség is. A vérbeli író nem is lehet más, mint elit-ember : alkotása fejlett szellemet, mély műveltséget követel — a föltétlen tehetségen kívül. Az író természeténél és lelki alkatánál fogva arisztokrata. Nem élesztgetjük a gőgös osztályszellemet, mert az író arisztokratizmusa nem az osztálytársadalom, hanem a szellem hierarchiájának kifejezője : a nagy szellem — még oly gőgös és uralkodó ereje — nem bántó, ellenkezőleg : jóleső és oltalmazó. Korunkban és viszonyaink közt a szellemi arisztokrácia nem veheti magára a humanista Erasmus, vagy Goethe népiestől irtózó előkelőségét. A legfőbb nemességet a népi élet gondozása jelenti : az író vezet, gondoz, de ma sem népszerű eszközökkel, hanem a nép elé tűzött magas célok elérésével. A társadalmi elitben előkelő hely illeti az írót : de az irodalmi elit működése függ az olvasótól is ; az olvasóban talál visszhangra az író, általa terjeszti nézeteit, ízlését, felismeréseit és szándékait. Az iro-