Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Tanulmány - Borsody István: Magyar olvasó Szlovenszkón

if dalom színvonalát az író csak az olvasó-elittel karöltve tarthatja fenn : azokkal, akik »jó példával» járnak elöl és nevelik a többieket. Nem célja az irodalomnak, hogy mindenkit fölemeljen az elit nívójára, a cél : az elit fönntartása. Az irodalom hierarchiát követel, lépcsők kellenek, hogy magasabb fokokra léphessünk. Kevesen tudják csak a Mont Blanc-ot megmászni, tömeget oda felvezetni nem lehet. De elit nélkül könnyen maradhatunk mindannyian a völgyben. Ahogy szlovenszkói magyar szellemi és irodalmi életünk is beleszorult a középszerűség szűk völgyébe. Hiányzik az elit a szlovenszkói magyar irodalomi életből : az írók és olvasók vezérlő csoportja. Provincializmus, dilettantizmus burjánzik : ez nemcsak az írás termelésén látszik, de az olvasók szellemén, ízlésén, érdeklődésén is. Ha az okok után firtatunk, elsőnek a politikai viszonyokra gondolunk. Számtalanszor ismételtük, s valóban úgy van, hogy magyar irodalmi életünk Szlovenszkón központ és vezetés nélkül maradt. Érzékeny hiány, mert központhoz és vezetéshez szoktunk. Az irodalomban elvesztettük Budapest közvetlenségét ; érdekes a szellemi vám : a viccek, a sanzonok, a vígjátékok, a ponyva szabadon ér el és mételyez ; a pesti jászság otthon van köztünk. De a tiszta nívó, az irodalmi szellem komolysága megtorpan, se híre, se hamva, nem ér el hozzánk. «A rossz ragad» igazsága fényt deríthet, de meg nem vigasztalhat. A budapesti irodalmi elit szelleme íróink előtt is többnyire idegen : mit várjunk az olvasótól ? De politikai helyzetünk nem magyaráz mindent. Mert a kedvezőtlen helyzet hatása nem lenne oly erős, ha külömb lenne korunk és társadalmunk. A kor szelleme sehol sem kedvez az irodalom tisztaságának. Az irodalmat elpolitizálták, részben elárulták és még nagyobb részben üzletet csináltak belőle. Az árulást az írók követték el, azok, akikről Julien Benda «Az írástudók árulása« címmel könyvet írt. Az írástudók, akik önmagukhoz és hivatásukhoz méltatlanul bántak el az írott szó szentségével : leszállították hitelét, szétrombolták értékét, mert tudatosan rosszat cselekedve, elárulták a hagyományt könnyelműen, felelősség nélkül írtak, nem ügyelve az írói lelkiismeret erkölcsi parancsára. De még bomlasztóbb elem is keveredett a betűk birodalmába : az irodalom hivatlanjai, tudatlanjai, akik megszállva az írás modern hóbortjától, minden leírt szóval a valóditól fosztották meg olvasó kortársaikat. A széltében-hosszában modernnek nevezett irodalom züllesztette el végképp az irodalmi izlést és érdeklődést. S ha még fokozni kívánjuk a siralmas leírást : említsük meg, hogy egyáltalán napjainkban nem szívügye az embernek az írás, ma nem ideál az irodalom, ma az író ismeretlenül kuksol és box-, tennisz-, vagy úszóbajnok kortársa diadalmas földkörüli útra indul. Ma a pil> i fei i>LA H i' iHi AhîCA