Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Tanulmány - Szvatkó Pál: Mit adott Szlovenszkó az új magyar irodalomnak

15 elavult formákkal. S ami a legfontosabb : ma már ők sem jelentenek élcsapatot a baloldaliságban, Pesten például egyes folyóiratok és mozgalmak köré sokkal európaiasabban, a magyar viszonyoknak megfelelőbben s főleg tehetségesebben csoportosulnak a baloldali írók, mint a mi amatőrjeink. A mi baloldali íróink színvonalasan nem igen tudják eszméiket hirdetni s így durva érveléseikkel inkább elidegenítik az értelmes olvasót, mint megnyerik. Ügynevezett irodalmuk és publicisztikájuk a demagógia fegyvereihez nyúl és kacskaringós szitkozódássá torzul. Bármennyire helyesnek tartjuk példáúl a »világ proletárjai egyesüljetek» jelmondatát, ha valaki százszor, vagy ezerszer egymásután leírja s a végén hatalmas átkot helyez el, s az egészet elém tálalja, mint az új szociális irodalom nagy művét, — nem fogom jeles írónak tartani. A szlovenszkói szélső bal irodalma gyakorlatilag tehát azért nem jelenthet pluszt az általános magyar kultúrában, mert nincsenek írói, s dilettantizmusa azonos a szélső jobb dilettantizmusával. Elméletileg pedig azért nem nevezhető különleges értéknek, mert nem eredeti és nem szlovenszkói, a magyar irodalomban már sokkal határozottabban meg volt 15—20 év előtt s a szlovenszkóiak mindössze gyenge, elszigetelt és félrecsapott utódai a másutt és máskor sokkal tisztább formában létező baloldali szellemlségnek. S z v a t k ó Pál