Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Tanulmány - Szvatkó Pál: Mit adott Szlovenszkó az új magyar irodalomnak

11 s a mi emberrezervoárunkból kibányászott anyag feldolgozatlanul került Magyarországra, ott finomodott, ott formálódott s nem nálunk. A kész árú nem a mi képességeinket dicséri. Ilyen irodalmi nyersanyagot szállítottunk példáúl a kassai Márai Sándor, a komáromi Zsolt Béla, a losonci Komlós Aladár, a lévai Féja Géza, a selmeci Szitnyai Zoltán, a kassai Aradi Zsolt személyében és sok másban. Csak példaképen említek néhány nevet, hogy minden pesti irodalmi csoportot jellemezzek. A felsoroltak fiatal emberek, fejlődésük már a háború utáni időbe, tehát az új körülmények közé esik (a régiebbekről nem szólok). Gyengék voltunk megtartani őket, hiányzott az irodalmi környezet és az irodalmi lehetőség ahhoz, hogy itt maradjanak, a külső viszonyok és a belső meggyőződések sem léptek föl kényszerítően, — mi tehát csak nyersanyagot szállítottunk, mint a svéd hegyek szállítják az ércet Witkowitznak. Merészség volna e határtalan pluszokat — egyedül Márai fölér egy egész kisebbségi irodalommal — szlovenszkói értékeknek elkönyvelni, ugyanolyan merészség mint Petőfit szlovák értéknek tartani. E magyar írók alkotásaiban néha-néha felvillan valami, ami szlovenszkói. De legtöbbször csak a külsőség, a témák megválasztása, ifjúkori emlékek, egy-egy szlovenszkói város, vagy vidék rajza, de a megfestett kép már tele van ferdítésekkel, egy előttünk érthetetlen nosztalgiával, amely gyakran csinált-ízű és mi nem osztjuk, mert mi inkább kimenni szeretnénk szűk környezetünkből, mint romantikusan viszszavágyni, — egy szóval e pesti írók szlovenszkóiassága gyakran külsődleges, vagy hamis. A születés nem determinál annyira, mint a fejlődés, ezek az írók pedig másutt fejlődtek. Éppen az hiányzik müveikből, amit a szlovenszkói magyarság egyetlen pozitívumának tartok : az új magatartás, a lenti körülmények közé került, máskép fejlődött nép szellemi beállítottsága, amely — néhány slágworttal jellemezve, — kollektívabb, nyugatibb, demokratikusabb, népibb, fanyarabb, mástakaróbb, józanabb, illuziómentesebb, szerényebb, dadogóbb, «Bafa-stílűbb«, mint a budapesti. De éppen Márai Sándorral kapcsolatban olyat kell említenem, ami — önkénytelenül —- közelebb hozza ezt a nagy írót Szlovenszkóhoz, habár Máraiban tisztára emberi jellemvonás az, amit némileg szlovenszkói jellemvonásnak nevezhetnénk. Márai Sándor sok tekintetben szolitér a magyar irodalomban, mert különleges szemlélési módja elüt a megszokott pestiességtől, annak ellenére, hogy külső rekvizitumai, a stílus, az olvasóra való hatás módja, a poének kezelése és affektált fölénye a legtisztább pesti iskolára emlé-