Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Tanulmány - Szvatkó Pál: Mit adott Szlovenszkó az új magyar irodalomnak

12 keztet. Márai belső állásfoglalása érdekes, finom polgári nézés, nyugati látás, a magasrangú városi polgárság különvéleménye. A magyar dolgokat mintegy kívülről nézi, bármennyire bennük él testileg-lelkileg, érzi, hogy lelkében van valami más, ami elválasztja a kiskúnsági gondolatoktól. Márai városi polgár, indogermán jelenség, magatartása nem Budapesten csiszolódott. Nos, az indogermán polgárfiúknak Máraihoz hasonló példányai nem ritkák Szlovenszkó városaiban. Sokszor mondottuk magunkról, hogy «indogermán magyarok vagyunk«, s ennek az indogermánságnak tudatosítása hozzá tartozik új magatartásunk kiépítéséhez. Márai Sándor ugyanúgy indogermán magyar jelenség, ahogy elképzeljük és akarjuk. A vágyainkra ismerünk benne, nem véletlen, hogy Márai Sándornak — 1925 körül — Szlovenszkón volt először érvénye, mielőtt Pesten az lett volna, aki. Ha Ady fajából kinőtt magyar, Márai a rajtunk túlnőtt szlovenszkói magyar, akiben természetesen nem kíván tudatos lenni e szlovenszkóiasság — Isten mentse tőle, — mert csak emberi és egyéni vonás. Értelmiségünk egy részének magatartása sokban hasonlít Márai magatartásához. Kissé szétvertnek érezzük magunkat s szeretnénk valami újat, rajtunk kívül eső életes mást, de gyengék vagyunk hozzá és kényelmesek. Amióta egyedül maradtunk, indogermán hajlamainkat tudatosan és jobban hangsúlyozzuk egy előttünk érthetetlen antieurópaisággal szemben (nevezzük turanizmusnak), városaink évszázados fejlődése gyakorlati nyugatosságot határoz meg (ebben a viszonylatban mindegy vájjon jobboldalit, vagy baloldalit) módszereinkben óhajtunk Európa lenni, nem is annyira elképzeléseinkben. Az irodalmi nyersanyag, amit Pestre szállítottunk, néha enyhén visszatükrözi szlovenszkóiasságunkat, a kavargásainkat, vagy a táj lelkét, s mi örülünk, ha így van, mint örül a macedón, ha a londoni finom cigarettában megérzi az otthon nőtt drága dohány illatát. A szlovenszkói magyar irodalom gyakorlati értékeként csak azzal számolhatunk, ami nálunk maradt s nálunk mutatkozott meg alkotásaiban. Ha ilyesmit kívánunk, helyi literatúránkat jóval könnyebbnek találjuk, mintha a nálunk fel-fel kisértő friss elveket vagy a tőlünk elszármazottakat vizsgálgatjuk. A gyér és gyenge szlovenszkói kritikában általában a szlovenszkói magyar lírát emlegetik, mint a vezető értéket és a legpozitívabbat, amit az összmagyar kultúrának adtunk. Eltagadhatatlan, hogy néhány évig értékes lendülettel fejlődött nálunk a líra s voltak idők, amikor komolyan vehettük.