Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)
Tanulmány - Szvatkó Pál: Mit adott Szlovenszkó az új magyar irodalomnak
10 tetszetősebb életmódot, s vándorévei után visszatérve az otthoni körbe, nem viseli el többé az ősi dolgokat, úgy fejlődik ki közöttünk is az új fölfogás. Mindenütt meg van az ellentét az apák és a fiúk között, de nálunk nagyobb a rendesnél, mert nemcsak a kor, hanem a helyzet is belejátszik a »másság-érzet» kialakításába s ez teszi merőben újjá a mi szellemi magatartásunkat. Ne kutassuk, miben nyilvánul meg e másság, itt nincs helyünk és módunk a szellemtörténelmi probléma taglalására. Csak azt állapítsuk meg, hogy tizenhat év alatt szellemi elitünk gondolkozásában sok új keletkezett, — természetesen nem simán és zökkenő nélkül, hanem harcolva, kavarogva, nyugtalanul, fájdalmasan, mert az új látási módok kialakulása kínos processzus, olyan, mint a pubertás és veszedelmes lehet. A folyamat korántsem fejeződött még be, az eredmény nem világos és nem diadalmaskodó, s ez magyarázza talán azt is, hogy nem kapott még irodalmi, vagy más szellemi kifejezést. De a vallomásnak, másságunk síró, vagy nyögő kiordításának, még el kell jönnie, mert új irodalom tulaj donképen mindig ott születik meg, ahol a lélek gyötrődő vajúdásából végre kitör az új szó, mint a megkönnyebbülés, mint a tűz és a láva s elönti a környéket. — Ezzel elérkeztünk a tételhez, amit le akartam szögezni. Miért nevezhetjük irodalmi plusznak keletkezőben lévő és a helyzettől meghatározott új magatartásunkat ? Mert a belső konfliktusok árán keletkezett új szellemi felfogás előbb-utóbb kitör a lélekből s e kitörés rendszerint a szó, az irodalom eszközét használja. így tanítja a szellemtörténelem és egyáltalán a történelem. Ha tehát bizonyos, hogy az új helyzet új magatartást fejleszt, bizonyos, hogy ez a magatartás előbb-utóbb egy újfajta irodalmi kitöréshez vezet, vagy Szlovenszkón, vagy a kisebbségi változás hatása alatt másutt s e kitörés akár közvetlenül, akár közvetve a mienk lesz, a mi sorsunk következménye. így szól az elmélet arról, hogy mi újat adunk, mit adhatunk a magyar literatúrának. A gyakorlat nem ennyire kecsegtető. A meglévők terén nehezebb a pluszt keresni, ámbár rendszerezve és összegezve itt is fölcsillanhat egy-két pozitívum. Mindenekelőtt vizsgáljuk meg a szlovenszkói magyarság irodalmi nyersanyagtermelését, azt, hogy írókban milyen materiái, milyen emberanyagot adott a mi tájunk a magyarságnak. Mert meg kell állapítani : a nyersanyag a másik, a gyakorlati plusz, amit a magyar literatúrának szállítottunk. Sajnos, a tekintélyes export nem a mi javunkra íródik, mert szellemi feldolgozó iparunk nem volt