Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)
Novella és regényrészlet - Kováts Miklós: Asszony a tűzvonalban
102 így, megbíztak egymásban teljesen. A féltékenységnek még csak árnya sem merült elő. Sőt, Bódossynak még tetszett is, hogy felesége ilyen hamar, ilyen nagy diadalt aratott a «falu» számottevő férfihada előtt. A Az idő szaladt, peregtek a napok még Görgényben is. A fiatalasszony tavasz végén került Görgénybe, elszaladt a nyár, az ősz, a tél, azután újra egy egész esztendő s most már újra ködös őszi szél hajtogatta össze a naptár fölöslegessé vált lapjait, hogy utat nyisson a közelgő és Sirius mester jóslata szerint keménynek ígérkező téli hónapoknak. A hidegebb időjárás csak még inkább a lakáshoz préselt mindannyiunkat. Néha ugyan : apróbb vadászatok nyúlra a mezőségeken, farkasra a közeli erdőkben, a hegyháton másfélórás ródlipartik, kevéske korcsolyázás a nagytó tükörjegén, szánkózások a szomszéd falvakig — hoztak némi változatosságot, de azért egyformasággá unalmasodott az élet. Az Idő pedig telt, mult rendületlenül. * Egyszer, ródlizás közben, amikor igásló módjára vonszoltam szánkón a hegytetőre Ági asszonyt, — mert még felfelé is húznom kellett, — megszólalt : — Feri, miért nem nősül meg maga is ? Megálltam. Hátrafordultam. Váratlanul ért a kérdés. — Szabad leülnöm oda, maga mellé a szánkóra ? Egy picikét kifújom magam s azután, — ha tudok — okosan felelek a kérdésére. — Rajta, Feri, üljön csak ide, — mondta s kissé hátrább húzódott a szánkón. Elfoglaltam a felkínált helyet. Kicsi volt a szánkó, kissé egymáshoz szorultunk. Az arcomba csapódott az aszszony édes illatú, forró lehellete. — Hogy miért nem nősültem meg eddig, ezt szeretné tudni ? ... Még megnősülhetek ; nem vagyok még egész öreg. — Mennyi ? — kérdezte az asszony, egyszerűen, ahogy a piacon szokta megérdeklődni példáúl a vereshagyma árát. — Huszonkilenc. — Egy híján harminc. Gyerekember. Azért nyugodtan