Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és regényrészlet - Kováts Miklós: Asszony a tűzvonalban

103 megházasodhatott volna már. Nem is sejti, mennyire vár magára valamelyik kislány. — Nem nősültem meg eddig, mert : nagyon szeretem a nőket. Mindet. Magát példáúl, Ági meg egyenesen imádom. — Ne mondja, Feri. Ó, igazán ? Különben ... régen észrevettem, hogy nem vagyok közömbös magának. — Ügy, ahogy mondom : imádom magát. Eddig nem mertem megmondani. Most valahogy a váratlanul jött kérdésére kiszaladt a számon. Olyan fesztelennek érzem most magam, ezért tudtam ennyire nyílt, őszinte is lenni, és — maga elé tárni lelkem legbensőbb titkát. — Imádom magát, Ági. Amióta itt van a falunkban, még egyszer sem voltam bent a városban ; nem kívánom azóta a léha szórakozásokat. Nélkülözni tudom a város asszonyait, csak magát nem, Ági. Nappal magáról álmodozom, éjszakánkint magáról álmodom. Szépek, színesek az álmaim. Olyan szép meséket, amilyeneket én mostanában álmodom, még mindegyik meséskönyvben sem olvashatunk. — Különös ... különös ... — Imádom, de titkomra nagyon vigyáztam. Talán gyáva is voltam magával szemben. Egy meggondolatlan balga lépésem esetleg akadálya lehetett volna annak, hogy naponkint néha több órán át is, a közelében lehessek, hogy gyermekes játékok leple alatt megszoríthassam parányi kezét, vagy megcsókolhassam az arcát. — Tudja, hogy nagyon érdekes állapot ez ? — Tudom. Érzem. Megőrjítene, ha nem lehetnék ennyit maga mellett, Ágnes. — De hol és hogyan lesz majd ebből kiút ? — Nem tudom. Egyelőre nem is kutatom. De — lesz kiút, mert ez a szerelem csak az én részemről áll fenn és az egyoldalú szerződések még soha sem voltak örökéletűek Az asszony elgondolkozott s a csillogó hótakarón a messziségbe siklottak tova égszínkék szemei. Váratlanul megfogta a férfi kezét. — Feri, őszinte leszek magához, hallgasson meg. De, amit most fog hallani, az örök titkunk maradjon. A férfi közelebb húzódott a hidegszélcsípte arcú aszszonyhoz.