Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Cseh műfordítások - Jiří Wolker: A milliomos, és hét verse

101 »Talán a szív — a szívedet mutasd hát ! Sarjadó mag volt, de eltaposták. Napfényt akart, szerelmet, életet Izmos asszonyt és sok-sok gyereket. És hatkor, ha a munkából hazatér, Jókedv várja meg puha kenyér. Munkás, hadd látom újból szívedet Talán jobb neki, ha halálba ketyeg, Mert hisz nem szeretik«. »Orvos, amit eddig mondtál, tudom rég, Arra felelj, milyen kín az, amely a mélyben ég ? Világíts át ! Valami gyötör, dönget, Ha kitör, romba dönti ezt a földet ! Még mélyebbre nézz ! Ez nem seb, nem fekély !» — «Ott mélyen, lent, a gyűlölet lángol, te szegény !...« Ha egyszer megnősülök tizenkét szép fiam lesz ; tizenkét fiam : nyírfákhoz hasonló. Feleségem fehér kápolnaként elvész majd e zöldbebomló ligetben s én mohos imazsámoly leszek előtte. Tisztaszemű lány-unokák térdelnek rám imádkozva s ha majd az asszony lehull a tájra, az Üristen jár hozzánk vacsorára. FORDÍTOTTA: PALOTAI BORIS. FORDÍTOTTA: PETNEHÁZY FERENC.