Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Cseh műfordítások - Fráňa Šrámek: Mese, Az örök katona

Fráňa Šrámek Mew Lám csak, fiacskáim, hát itthagyott bennünket a nyár is., A drága nap fénye tovább is melengetne titeket, de a köd útját állja. Az északi szél odahagyta a hegyeket és itt ütötte fel nálunk a tanyáját. Látjátok, olyan dermedt már minden, mindenütt csak fonnyadt fűszálak meg pőre fák, bús barázdák, meg borzongó patakocskák. És ti mégsem sírtatok, mikor búcsúznotok kellett a naptól. Vájjon miért? Bizony, mert tudjátok, hogyha átaludtatok ennyi meg ennyi éjszakát, a nap majd megint beköszönt hozzátok társával, a tavasszal. Akkor aztán megtetőződik a boldogságtok, mert újból sütkérezhettek a tüzében. Nem sírtatok, mert tudjátok, hogy a tél sem szűk marokkal méri ám a vidámságot és bizonyára már nem egy közületek örvendve várja a szép percet, amikor az égből szitáló hópihék szállingózásában először gyönyörködhetik. De ha majd nagyra nőttök, megtudjátok, hogy a nap távoztán nem azért kellett szemeteknek könnytelenül maradnia, mert a jókedvű télapó egyéb örömökkel kárpótolt benneteket, hanem egész más oka volt annak. Majd megtudjátok, hogy a nap azért távozott el másfelé, hogy a föld álmát ne háborgassa. Amikor édesapátok napi robotja végeztével fáradtan hazatér körötökbe és álomra hajtja a fejét, hogy kipihenje ernyedtségét, akkor, úgye, anyukátok elfüggönyözi a lámpát, hogy a fénye ne zavarja az aluvót. A természet is munkálkodott egész tavaszon és nyáron át (nedűt halmozott) és a napsugártól felhevülve, gyümölcsöt érlelt, — télen hát eltakarja a nap fényét, köddel meg hófelhőkkel hűtögeti melegét, hogy a vén föld zavartalanul szendereghessen. És majd megtudjátok, hogy ez már így van rendjén. Kinek jutna eszébe, hogy változtasson rajta? Mit szólnátok gyerekek, az olyan emberhez, aki megállana télen egy hólepte fa előtt és azt parancsolná neki, hogy rögvest bimbót hajtson. Ügye bo-