Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Cseh műfordítások - František Langer: A kutya és a gránát

58 úton Sochor sarkában haladt. Azután lerohant a töltésről egy bokorhoz, amely kis mélyedést takart. Ebbe a mélyedésbe minden oldalról folyt a megolvadt hólé. Sochor követte kutyáját, jól megnézte azt a helyet, de néhány vízmarta lábnyomon kívül nem látott semmit. — «Nos, a kutya többet lát, mint az ember» — mondta visszatérve. — «Majd figyelni fogom.« Raf tényleg többet látott. Már a pályán érezte itt-ott a talpfákon, a kavicson ide. gen lábak nyomának szagát. Jól ismerte ezt a szagot : először két héttel ezelőtt érezte azokban a lábnyomokban, melyek egy fölfordult mozdony körül látszottak a hóban. A mozdony alatt akkor két holttest feküdt. Tíz nappal ezelőtt is érezte ezt a szagot egy összeroncsolt vonat körüli lábnyomokban. És ekkor homályosan emlékezni kezdett arra, hogy legeslegelőször egy porráégett faluban érezte. Azok a lábak akkor meggyilkolt parasztok hullái körül taposták le a havat. Most fölidézte magában az összes emlékeket, hozzájuk adta azt a körülményt, hogy gazdája valamit nyomoz, még egyszer beszívta orrlyukaiba azt a cipőszagot s a régi emlékek és gazdája figyelme már kirajzolták okos fejében a Veszedelem képét, mely rendesen egy csomó holttestet jelentett fölfordult vasúti kocsik körül. Most először érezte, hogy e Veszedelem nyomában halad, melyet eddig nem tudott rendszeresen követni s hirtelen föltámadt benne a becsvágy, hogy megfogja e Veszedelmet. Beirányította tehát szaglását e Veszedelem követésére, hogy ne nyugodjék addig, míg ezt foga közé nem keríti. Nos, e Veszedelem, csak három pár emberi láb az őrház felé tartott. Ezt jobban látta Raf, mint bármely ember láthatta volna. De azután megálltak a nyomok és visszafordultak — csak megkétszereződtek. (Reggel három ember meglátta a csehszlovák őrjáratot és gyorsan visszatért oda, ahonnan jött.) Azután e Veszedelem elbújt a töltés melletti bokor mögött. (Ekkor történhetett, hogy az egyik őrszem észrevette a fickókat és talán utánuk is kiáltott.) De kis idő múlva mind a három pár nyom fölemelkedett, viszszatért a pályára, majd gyors lépésben eltávozott onnan. (Ekkor hívhatta elő az őrszem a társait az őrházból.)