Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Cseh műfordítások - František Langer: A kutya és a gránát

František Langer A Jiutqa é* a g*ánát~ Sochor, a szakaszvezető és tíz katonája elindultak. Szép, napos délelőtt volt, jól hallatszott az olvadó hóból képződő patakok csörgedezése, az ég tiszta kék volt, csaknem májusi. A szakasz jókedvűen taposta az utat a vasúti pálya mentén. Sehol sem találtak semmi gyanúsat, ami elrontotta volna napsütésadta örömüket. A pálya mentén őrházhoz érkeztek, ahol négy őr köszöntötte őket. Bunda nélkül, kabát nélkül játszottak a házikó előtti padon. Fegyverüket benthagyták a házban. — «Nem láttatok semmi gyanúsat» ? kérdezte Sochor, bár e négy ember képe a napsütésben olyan békeszerető volt, hogy nem is kellett kérdezősködni. — »Egészben véve semmit« felelt az őrvezető, aki «állomásparancsnoknak» mondta magát. — »Mit értesz ez alatt az «egészben véve« alatt ?» — »Hát azt, hogy egyikünk látott reggel három embert, akik a pálya mellett haladtak s mikor őt meglátták, eltűntek abban az erdőben. Előhívott minket, hogy megnézzük, nem volt-e annak a három fickónak valami rossz szándéka. De a pálya mindenhol rendben van. Hó már sehol sem fekszik és így minden bajt mindjárt észre lehetne venni. S különben is most, mikor az utak helyén mindenütt víz és sár van, sok ember jár a pálya mentén ; ez a három sem jelenthet semmi különöset, hát azért mondtam, hogy »egészben véve». — »De, hogy az őrtől megijedtek és eltűntek, az mégis csak különös«, mondta Sochor. Leíratta magának a helyet, ahol az őr a három embert látta és elindult arrafelé a szakaszával. Elértek a megjelölt helyig, körülnéztek, azután továbbmentek még vagy száz lépésnyire, de tényleg sehol sem volt semmi figyelemreméltó. Ekkor Sochor észrevette, hogy Raf, hirtelen megállva, szaglászni kezdte a földet, pedig egész