Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Cseh műfordítások - Alois Jirásek: Huszárok

54 A bérlő megfordult és bement a konyhába. — Hová mennek ? — kérdezte kíváncsian a nővére. A bérlő mosolygott : — Hová mennek ? Nem bánom, ha mindjárt a halálba. És kisvártatva mogorván folytatta : — Megüzenem a városkába, milyen vendégeink vannak. — Az Istenért, ne tedd ! Ha meglepik ... — Megkötözik őket is ... — És a fiatal tiszt... — Hm — várfogságot kap legalább ... — Jézusom ! Antal ! Hová gondolsz ! — És hová gondolnak a magyarok ! Amint hazaérnek, vagdalni fogják a mieinket. Megfordult és nem törődve testvére ijedt arcával, könyörgő, aggodalmas hangjával, a cselédszoba felé indult. A huszárok ettek, ittak, mohón, falánkmód. Kenyér, sajt szemlátomást tünedezett, egyik korsó a másik után ürült ki, de a hangulat nem lett vidám. Senki sem nevetett, nem tréfálózott ; még csak durva hang se hallatszott. A bérlő megállott a szoba előtt. Keserű hangulatban volt, nem szerette ő ezt a népet. Komoran nézte a ííuszárokat s hirtelen gondolkodni kezdett. És belátta, hogy ezek az egyszerű katonák mindent otthagytak, megszegték esküjüket és életüket teszik kockára csak azért, hogy otthonmaradottjaiknak segítségére legyenek és hazájukban harcolhassanak. Nyers nép, de bátor, ilyesmit merészkednek tenni. Tiszteletet kezdett érezni irántuk. Figyelni kezdte őket. Két huszár a fáradságtól elcsigázva, elaludt. És mi vár reájuk ? Szívében megrezzent az emberi részvét. Megfordult és bement a tiszthez. Ez egy térkép felett ült, amelyet nyomban elrakott, mikor a bérlőt megpillantotta. A bérlő nehézkes németséggel beszélni kezdett. — Hadnagy úr, az előbb kaptam meg ezt az újságot. — Mutassa meg, kérem, — vágott közbe mohón a tiszt. — Cseh lap. — Óh, kár, azt nem értem. Mit írnak, mi újság Magyarországon, mi van a harctéren, kérem. — A magyarok megint győztek valamilyen csetepatéban ...