Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Cseh műfordítások - Alois Jirásek: Huszárok

<55 Látta, mint csillan fel a fény a tiszt szemében, mint változik meg az arca az örömtől. —• A másik újdonság, — sa bérlő meredten tekintett a hadnagyra, —szomorú. Itt Písek mellett egy faluban, a huszárok meg akartak szökni Magyarországba, de elfogták őket. A kapitány agyonlőtte magát. A tiszt elsápadt, de továbbra egyenesen, szilárdan állott — csak izgatottan felkiáltott : —• Igazán így van ? — Igen, biztosan úgy van. A huszárokat Klattauba vitték. A bérlő egy pillanatig hallgatott, azután úgy kérdezte, mint rendesen : — Miért szöknek meg ezek az emberek ? Nem értem, mit akarnak ? ... — Harcolni a szabadságért!— kiáltott fel elragadtatva a hadnagy. Szeme tűzbeborult, de váratlanul ezt kérdezte : — Megmondta ezt azoknak is ? — és a cselédszoba felé mutatott. —- Nem. És azt hiszem, hogy nem is kellene nekik megmondanom ... — Én magam megmondom nekik ... — Hm. És itt maradnak még éjszakára ? A tiszt rántott fejével és élesen a házigazda szemébe nézett. — Miért kérdezi ezt ? — Azért, mert tudom, hová mennek és biztosabb lesz, ha nem maradnak itt éjszakára, amikor... Tudja, nem szeretem a magyarokat, de szép öntől, hogy... Nos, menjenek, mint mondottam, inkább azonnal. A tiszt rámeresztette a szemét, azután kezet nyújtott a bérlőnek : — Köszönöm uram... A bérlő nővére közben majd megdermedt az aggodalomtól. Folyton hallgatózott, megy-e már a fivére, küld-e a városba valakit ? Egyszerre csak zajt hallott a cselédszobából. Megcsörrentek a kardok és a sarkantyúk. Látta a nyitott ablakon keresztül, hogy a huszárok az átjáróból a lovak felé tódulnak. A zivatar miatt besötétedett és ismét sűrűn villámlott. Ebben a halavány-vörös, felvillanó fényben az ud-