Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Cseh műfordítások - Karel Čapek: Haditörvényszék, A fehér kór

37 KRÜG : Azt nem teszi meg uram. A MARSALL : Mit ? Hát az életemmel nem rendelkezhetem ? KRÜG : Nem excellenciás uram. Először... be kell... fejezni a háborút. A MARSALL : Lehet, hogy igaza van fiatalember. — Jó fiú ez a Krűg, Anette, de túlsók az esze. Sohasem fog semmi nagy dolgot véghezvinni. ANETTE (nyújtja a kagylót) : Tehát, édesapám. A MARSALL (ellöki a kagylót) : Nem kislánykám, nem tehetem. Nekem már... nincs miért tovább. .. élnem ANETTE : Kérlek apám ! Az összes leprásokért kérlek ! A MARSALL : Az összes leprásokért. — Igazad van Anette : mások is vannak itt. — Itt vagyunk mi, mi leprások. Millió és millió leprás van a világon. Igaz, velük kell tartanom. — Nézd világ ! — nézd, itt áll a leprások marsallja ; már nem hadseregek élén, hanem minden fájó emberi hús élén. — Félre az útból ! Félre ! Most mi megyünk. Mi ! Miénk az igazság, miénk, leprásoké. Mi csak könyörületet akarunk. — Add ide Anette. (Elveszi lányától a hallgatót.) Igen. Igen. — Megmondtam már, hogy i g e n ! Jő köszönöm. Itt lesz pár perc múlva. ANETTE : Istennek hála ! (Sír örömében.) Én úgy örülök apám, úgy örülök Pál. A MARSALL (leánya nyakát simogatva) : No nem undorodsz még tőlem ? Tudod, elutazunk majd azután ... majd ha béke lesz. ANETTE : Majd ha meggyógyulsz. A MARSALL : Igen, ha mindannyian meggyógyultunk. És ha elrendeztem már a dolgokat. Nehéz dolog lesz Pál.. Csak már jönne az orvos... be kell szüntetni az offenzívát... és bejelenteni az összes kormányoknak ... (Fölveszi az asztalról a parancsokat és darabokra tépi.) Kár... szép nagy háború lehetett volna... ANETTE : És látod apám, talán soha többé nem lesz háború. Ha feloszlatod a világ legnagyobb had-