Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Cseh műfordítások - Otokar Březina: Négy verse

Ä9 Az örök ritmus édessége, melyet beszív a nap és a rózsa, a szív és a tenger, a világok rendszere, dagály és apály fények : éteri hullámok, amik odaütödnek a titokzatos hajóhoz, mely lelkünket elviszi majd mikor utolsó lehelletünktöl kidagadnak vitorlái. Az éjszaka most megigéz s új üzenettel felkeres A fák beszéde zsongva nő s visszhangjuk tán ezerszeres. Varázstükör fölött az éj a néma tóhoz lehajol, És ezer szemnek fénye száll valahonnan a föld alóL Fekete réteken, ahol langy könnyek fényvetése ring Elvarázsolt nővérekről álmodoznak szép szüzeink. Ruhájuk tiszta, egyszerű, mit rájuk dobtak angyalok, S ha féltékenyen tűz a Nap, halk bűnbánatuk andalog. Városok nőnek hirtelen, s szigeten romok raja kél Hálálj elekkel temetőn a lepkék röpte tiszta szél. Am édesízű muzsika minden virágra rátipor S vérünkben mámor érni kezd, mint édes szőlőben a bor. A remények nászágyain aludjatok ti édesek, S bár elbukottak legyetek, a pihenés még édesebb. Mi nem értjük az éj szavát, ám mégis lesse két fülünk. Míg percenként mérföldeken egy fénytengerbe merülünk. FORDÍTOTTA: DËNES ENDRE. FORDÍTOTTA : SEBESI ERNÖ.