Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Cseh műfordítások - Otokar Březina: Négy verse

26 Midőn a mindenségnek grandiózus fénye, szemembe szórván titkát s fényes terveit, a kozmoszból lelkembe visszahullott égve : parázsló véres gyújtópontba gyűlt megint. Lelkemben megérzem az Ismeretlen Rémet s a történelemben az alvadt vér szagát s láttam : az életben — mint gyöngyházban a fények a jósors a felszínnel jegyzé el magát. Mint egykor Gedeon hada, én nem kívánom enyhítni szomjamat a földi partokon : misztikus sugarak szépítik halk magányom s a Titok-szentélyben térden fohászkodom. Lelkemben bú honol és fanyar illat kábít, gondolatom halovány fényű gyertyaszál, mely testem tartójában reszketőn világít s az Ismeretlen halk oltárán sírdogál. ô álmok és extázisok heves varázsa, melyből a művészet dallama dübörög ! Belőled kél a gondolat hév ragyogása, miként az éterből a rezgő fénykörök. Hintsd tüzes záporod lelkem áldozatára te inspiráló láng, ó győztes hatalom mint hajdan zúdult le égi tüzed lángja midőn Illés hódolt a kőoltárokon ! FORDÍTOTTA: PETNEHÁZT FERENC.