Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Cseh műfordítások - Otokar Březina: Négy verse

(hSkS* cU*ěH#é* örökös derengés dalolt alkonyatomba, nyugati rózsákra hintve friss harmatát. Az új nap reggele napom sötétbe vonta, de lelkem borúját fényekkel járta át. Dalom halk fényhidat ívelt föl büszke dacban tükrös mélyed fölé, mely csillagfényben állt; ívén tört vágyaim vonultak a magasban s holt őseim álma álmomra rátalált. Midőn gondolatom méh-raj gyanánt zsibongott s benne a csend örök visszhangja haldokolt, midőn éltem kedve minden kaput lerontott de kínom által az út ismét nyitva volt, a nap árnya tüzelt az éjjeli ösvényen s az almafák szirma reám havat lehelt: más illatú parkot virágzott perc-vetésem s a sás nekem a túlsó partról énekelt. Mustodra szomjaztam örök föltámadásom s bár érésed hév-mámorát nem ízi elém, most zúgó, ittas vérrel bágyadtan vigyázom a zengő vészt, mely szőlleidből zúg felém. Égő olajkutadnál töltögetem lámpám s látni vágytam lángod, mely elszállt századok lehelletétől rezg, ám telt csészémet balgán magamra zúdítám s most én is lángolok. FORDÍTOTTA : PETNEHÁZY FERENC.