Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Cseh műfordítások - Petr Bezruč: Négy verse

25 A sftaàk&ai tavak~ Friedland felé Ostrauból visz az út Sietnem kellett, már a nyomor intett. Tán öt órán át hordtam a bátyút És nem őrzött a zsebem egy fityinget. Ki nem volt egyszer ifjú köztetek? És nem ihatna, mikor vére kába? Mikor a táj a Naptól oly beteg S szomjasan nézel a más poharába? Az Isten is oly szegény Hrabován Itt beérnie fatemplommal kellett, Mit Néki áldozhattak: oly sovány, De dús tavak ragyognak Paskov mellett. A szél a süppedt partra kergetett, A tutaj körül izgult a sok bárka. Sirály és hattyú: szárnyas fergeteg Az égiháborút vihogva várta. Ha bárki kacag, én nem szívlelem, Mindegy: hogy asszony, kisgyerek vagy állat. Ha akkor puskám, ott vagy énvelem — Sirályok, tudom: lepuffantanálak! Hányat találtál? Négyet? öt-hatot? A fülem cseng, e gúnykacajt bevéste. Felőlem sirály bizton szállhatott Vad fölényt himbált gőgös lebegése. És dült a zápor. Száz fa recsegett És mennykő húllt az ég bús sátorából. Mit bánta vadlúd, s hattyú az eget? A sirályokon úgyse fog a zápor. öh, Ifjúság, kék füstöd száll, sziszeg Vagy tán a fecske röptével vetekszel? S Paskov mellett, ti vadludak s vizek Az életben még vájjon látlak egyszer?! FORDÍTOTTA: SEBESI ERNÖ.