Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Cseh műfordítások - Petr Bezruč: Négy verse

StUoé ui*ág<~ Sötét ablakban, fakó cserépben durván, hegyesen borongott a kaktusz. Valamelyik reggel rideg szárából piros kehely nőtt, piros virág. Egy költő járt nálunk, ki másképpen látott s a szagos pompás rózsákat szerette. Gőgös disztichonnal dicsérte a rózsát s lenézte büszkén azt a vörös kelyhet. Vannak rideg lelkek, kik magukban éltek s fúlánkos tövisben bőven volt részük. Mi volt szívükben ? Ha kivirultak s éjszaka virultak, virágjuk vörös volt. FORDÍTOTTA : DENES ENDRE. Jieneluité* Mezítláb vagy ? Sebaj ! Szerencse vonzza Lábad, mint ébenfa a nedvességet. Ha ránk süt majd az ősz hunyorgó bronza, Szívünkbe úgyis szép lemondást éget. Bánom is én ! Igyál ! S hogyha ma engem, úgy téged holnap lát a Sors bilincsben, Bizony, még komiszabbúl kéne tengnem. Ha nem tudná a torkom : mit hörpintsen ? Az egyiket a népe fogja hámba, A másikat meg gondok és az asszony, Ügy kergetik, mint lovat a karámba, — Míg snaps z van, testvér, — semmisem aggasszon l rORDlTOTTA : SEBESI ERNÖ.