Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Schöpflin Aladár: Cimbora

48 — Ha koldus vagy. gyere a konyhába, kérek neked ételt a szakácsnétól. — Már kaptam, — felelte ő. • — Hát akkor gyere játszani. — Elindultunk hárman, a kutya volt a harmadik. A kertbe nem mertem őket vezetni, félteni a kertésztől, aki váltig őrizte előlem a zöldborsóágyakat, mert nekem legkedvesebb csemegém volt a nyers zöldborsó. Átmentünk tehál a hídon, a rétre. Itt először a kutya kezdett vidámakat vakkantva eszeveszett gyorsan köxbe futkározni, aztán a gazdája. Én is ügettem, ahogy tudtam utánuk, mint egy másik kis kutya. Futva értünk az árokhoz, mely a rétet a kukoricaföldtől elkerítette. Ez volt az én világom határa. Az árkon túl sohasem merészkedtem, az anyám meg is tiltotta. Cimbora és kutyája azonban átugrottak az árkon. Hívtak engem is, én szerettem volna is átmenni, meg nem is. Átugrani semmiesetre sem mertem volna, nagyon szélesnek tünt föl az árok. Víz azonban nem volt benne. Cimbora visszaugrott értem és átsegített. Bementünk a jó magas kukoricába. Izgatott voltam, féltem is egy kicsit. Ez volt életem első kalandja, az első kirándulás a nagyvilágba, gyermeki életem határán túl, az első eset, hogy védtelenül, magamit. voltam bízva. Még ma is az idegeimben van az ijedtség, mikor Cimbora meg a kutyája jócskán előre mentek a kukoricásban és én se nem láttam, se nem hallottam őket. Mintha egyedül maradtam volna a világban, ahonnan soha nem fogok hazatalálni. Rémülten kiáltottam, mire Cimbora előtűnt éš kinevetett. Szégyeltem magam és örültem, hogy nem vagyok már egyedül. Cimbora mellett biztonságban éreztem magamat. A kukoricásból kiérve a kis nyírfaerdőbe jutottunk. Ez már ismerősebb liely volt. Jártam itt néhányszor az anyámmal, meg a testvéremmel, egyszer Pázmán tanító úrral is, aki rókát akart lőni, de mivel rókát nem talált, lelőtt a fáról egy sárgarigót, amelyet én keservesen megsirattam. Cimbora leült egy fa alá, én melléje. A kutya elszaladgált és nemsokára visszatért, a szájában egy kis nyúl. Odatette szépen a gazdája lába elé. Szép fiatal nyu-