Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Schöpflin Aladár: Cimbora

49 lacska volt, halálra vált félelemmel vergődött a fiú kezében. Puhaszívű, kicsit mazna gyerek voltam, szerettem az állatokat, most megsajnáltam a nyulacskát is és most könyörögtem Cimborának, hogy eressze el. A koldusgyerek csodálkozva nézett rám, aztán látva, hogy majdnem sírok, ezt mondta : — Szamár vagy. És eleresztette a nyulat. A kutya utánairamodott, de ő egy éles füttyszóval visszaparancsolta. A mutatóujját meggörbítve a szájába tette és azzal füttyentett. Nekem ez különösen tetszett, szerettem volna megtanulni, ő tanítgatott is, de sehogysem tudtam megtanulni. Végre is Cimbora megúnta a hasztalan tanítási. — Szamár vagy. Nem úrfinak való ez. Aztán kezdett kérdezgetni. — Te mindennap eszel ľ — Mindennap sokszor, — feleltem. — Kávét is ľ — Reggel és uzsonnára. Cimbora elgondolkozott. Aztán újra kérdezte : — Jó az a kávé ? —• Nem szeretem. Muszáj enni, — mondtam én. — Tej van benne ? Meg cukor ? — Igen, — feleltem. — De én nem szeretem. Ha akarod, délután neked adom a kávémat. — Akarom. Egész bögrével ? — Nem bögrében adják. Csészében. — Mi az a csésze ? Ügy kérdezte, mintha most hallaná először azt a szót, hogy csésze. Én meg nem tudtam neki megmagyarázni, milyen. Megkerültem a kérdést. — Majd meglátod délután. Ebbe belenyugodott. Most én kezdtem kérdezni — Hát te nem eszel mindennap? — Csak ha adnak. — És ha nem adnak ? — Akkor nem eszem, — mondta komoran. — Aztán fölvidult. — Tegnap tejet ittam, — szólt büszkén. — Ki adta ? — kérdeztem. 4