Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)
Novella és essay - Földes Jolán: Maca naplójából
— No és milyen lesz ? — Két kettesre számítok. Fizika és matematika. — Ezeket a tárgyakat nem szereti ? — Nem nagyon. Legjobban szeretem a magyart és latint. — Azért jövőre, az érettségire, kijavítja majd a fizikát és matematikát is. Hadd legyen tiszta jeles, nem ? — Igen, csak a fizikát nem mindig értem. Különösen az optika és a hangtan nagyon nehéz. — Ha valamit nem ért, majd szóljon nekem és elmagyarázom. — Maga tudja az ilyesmit ľ Micsoda maga ľ — Építész vagyok. Mindig nagyon szerettem a fizikái — Építésznek tudni is kell, nem ľ — Hogyne, bizonyos mértékig ! Most kicsit csendben mentünk, megint nem tudtam miről beszélni. És egyszerre csak megállt ! — No, én itt volnék. Ebbe a házba kell mennem. Én úgy kétségbeestem, hogy nem is tudtam, mit beszélek : — Soká tart ? Megvárnám, ha nem tart soká ! Megint olyan csodálkozva és komolyan nézett rám. — Attól félek, soká fog tartani. Beszélni akar velem ? — Igen. — Miről ? Éreztem, hogy rettentően elpirulok. Egész bután kezdtem dadogni : — ... Nem is tudom ... Valamit kérdezni akartam ... Majd inkább, lia ráér. Megint nagyon komolyan és furcsán nézett. Legszívesebben elszaladtam volna. Elővett egy névjegyet és a tárcájára fektette. Aztán ceruzát vett elő és felírt valamit. — Itt a telefonszámom. Hívjon fel engem holnap délután, aztán majd megbeszélünk valamit. Jó lesz így ? — Jó lesz. A névjegy már a kezemben volt, de én olyan zavart voltam, hogy nem is néztem meg, hanem megkérdeztem : — Csak azt, hogy... hogy hívják magát ? A névjegyre mutatott :
