Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Földes Jolán: Maca naplójából

212 — Lengyel Kálmán. — Igen, persze ... Rettentő bután álltam előtte. Végre kezet nyújtott.: — Tehát holnap felhív ? — Igen. Bement a kapun. Én megindultam valamerre, aztán visszajöttem és az ellenkező irányba mentem, aztán megint a másik irányba. Nem tudtam semmire se gondolni, csak elkezdtem rohanni hazafelé. Gizit elfelejtettem. Ez történt ma. Szégyenletesen és ügyetlenül viselkedtem. De holnap telefonálni fogok és akkor majd okosan beszélek. Aztán megállapodunk egy találkozásban. Esetleg kávéházban fogunk találkozni, én úgyis borzasztóan imádom a kávéházat és olyan ritkán jutok oda, apa azelőtt nagynéha elvitt fagylaltozni. Kávéházban fogunk találkozni és én nyugodtan és fölényesen mondom neki : — Nézze, kedves barátom, én nagyon jó és bizalmas viszonyban voltam az édesanyámmal. És azért is különösen érdekel az élete, mert regényt akarok írni róla. É» írónő vagyok, tudja... Meg fogja érteni, hogy minden adat értékes számomra ! Tehát most mesélje el nekem szépen, részletesen, honnan ismerte, mióta, mondja el a szerelmük egész történetét. Velem őszintén beszélhet, hisz tudja ! Csak az írót nézze bennem, az élet nagy ismerőjét és mondjon el mindent nyugodtan. Komolyan és meghatottan fog rámnézni, én meg előveszem a noteszomat és jegyzem, amit megilletődve, bús visszaemlékezésben, áhítatosan vallani fog... Holnap veszek is egy uj noteszt, mert a régiben mindenféle buta firkálások vannak, mindjárt az elején a Kvassay karikatúrája, meg az a vers, amit Margit nénihez írtam... JU Ma délután telefonáltam. Mindjárt ő jelentkezett : — Halló, itt Lengyel. Ki ott ľ — Harsányi Mária. — Kicsoda ? Ja, Maca beszél ? — Igen. ' — Jónapot ! Hogy van ? — Köszönöm, jól.