Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Földes Jolán: Maca naplójából

210 látom többet és nekem tudnom kell... Meg kell tudnom, hogy kicsoda és hogy miért halt meg az anyám... Nem tudtam, hogy szólítsam meg. A villamos tele volt. Ennyi ember előtt ! Üristen, mégse lehet odamenni valakihez : mondja, maga volt az anyám szeretője ? Olyan izgatott voltam, hogy a verejték kiszaladt a homlokomon. Elhatároztam, hogy megvárom, amíg leszáll. Figyeltem és megpróbáltam nyugodtabb lenni. Egyszerre felállt és kifelé indult. Utána mentem. A kocsi a megállóhoz ért. Ő leszállt, valaki oldalról közénk furakodott és én csak harmadiknak szállhattam be. Utánarohantam, nem tudtam, mit fogok mondani, mindegy volt. Megérintettem a karját. Rögtön megfordult, csodálkozva nézett rám. — Én ismerem magát ! — mondtam. — összehúzta a szemét és a kalapjához nyúlt. — Engem ? Honnan ? — Láttam magát az anyám temetésén ! Fürkészve nézett rám, gondolkodott. — Maga a kis Harsányi-lány ? — Igen. — Melyik? — A fiatalabb. Most ott álltunk és egyikünk se szólt. Reszkettem az idegességtől, úgy féltem, hogy elmegy, mégse tudtam mit mondani. Azt hiszem, ő is zavarban volt. Végre megszólalt: — Merre megy, kisasszony ? Alig tudtam kinyögni : — Mindegy. Amerre akarja. Csak sétálok. — Jó, akkor gyerünk erre. Megindultunk, azt se tudtam, hol vagyunk. Átkerült a baloldalamra. —- Szóval maga a kis Harsányi-lány. Maca, ugy-e ? — Igen. Hallott rólam ? — Hogyne. Azt is tudom, hogy gimnáziumba jár. — Igen. — Hányadikba ? — A hetedikbe. Ma volt a vizsga. — Igazán ? Jól sikerült ? — Azt hiszem jól. Bizonyítványt csak hétfőn kapunk.