Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers - Komlós Aladár

s más hulladékot ; az öles fehér hó mély takarója borul le amott, elfedve lent zajt, életet s a fürgén suhanó egerek neszét ; s a víz, mit hosszú esők bő özönje öntött, szivárog álnokul és a kavernák boltjáról földre koppan lassú cseppei s csepeg sírbolti csendben. Hogy omlanak be a dekkungjaink ! Látjátok-e karóknak roppanását, füves mellvédek bús behuppanását, a Kárpátokban, lenn a Brenta partján, fenn Flandriában sok-sok régi fészkünk folyton omlását, összeroskadását, a pusztulásnak ott örök zúgását, •ad patkányok bitang országolását, négy esztendeinknek örök elmúlását ? Sféfí Áetek atma~ Ma reggel otthon voltam egy órát. Csak ép leugrottam a vonatról és végigszaladtam a főuccán. De hetivásár volt, szénásszekerek vonultak az uccán, a járdán meg sürögtek a környékbeli parasztok. Őszi nap sütött a fonnyadó lombokra és a didergő kocsiútra, A kisöcsém már meleg szobából nézett ki az udvarra és elmosolyodó arccal azt mondta : „Apóci". Aztán visszajövet elaludtam a vonatban, Mikor felébredtem, illatosan és pirosan csüngött lelkemben a városka képe, mint egy szép kerek alma a gallyon.