Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers - Komlós Aladár

177 Weekend* Az udvarról madárka szállt fel angyali két szárnyán. Veréb volt. Még láthattam kis gyenge testét, aztán elnyelte őt az égbolt. Ahol mentünk, felénk fa lombja a kertből árnyékot vetett. Szép volt a lomb : csupa kis alma. s mind a kis alma nevetett. Végre a réten át a patakhoz értünk. És, hajrá hirtelen dús és hűvös vizébe álltunk. És könnyű voltunk s meztelen — Ó ha a csók is ily égi volna ! Mint az almafa, oly mosolygó, mint a madár, oly szárnyaló, és mély, mint a víz s oly könnyű s oly jó ! De férfi s nő ha összenézünk s két keserű szánk összecsap : tüskés bozót a csók minékünk és tapadó, nehéz iszap. fiat » 4tqolo Áů#Stt~ Egy este boldog voltam. Egyszer este, hat s nyolc között. Az utcákon kerengtünk s minden szavunk egy fátylat vetkezett le. A vetkezéstől részegen kerengtünk, boldogság habzott pezsgőmódra bennünk, csillogva szálltak felfelé a gyöngyök. — Rég volt ez. Ma csak emlék már e mámor, s ami maradt a régi áradásból, most e kis versnek poharába ömlött