Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers - Komlós Aladár

m Nagy hegyek hátán, hová sose téved emberfia már, hol komor magukban csak felhők kavarognak s viharok járnak néha sötéten látogatni, s esőáztatta halmokon, ahol a föld alatt a víz sziszegve kúszik s lapályokon, hol gyilkol a mocsárláz és síkokon, hol áldott búza reng s folyamok partján, hol örök habok éjjel-nappal egyhangún menetelnek, mindenfelé most : Európa közepében végtelen dekkungok állnak árván. Csak az ég bámul le rájuk s egy-egy otthagyott hulla ha foszlik s bűzlik szomorúan egyedül egy-egy árokszögletén még. A szél kicsapta az üres dekkungok dult ajtaját s a kifosztott odúban hallgatag álmodik a deszkapriccs, amelyről egykor annyi bús remény szállt s munkahelyükről elrabolt dühös ifjak foga csikorgott ég felé. Hallgatag állnak a dekkung falán bicska-bevéste, ceruza-beírta drága nevek, kezdőbetűk, s a polc felől, mely ott gubbaszt a zúgba». hallgat a szu. S nem járnak fel-le már az árkokban sem a parancsnokok, helyrehozatván, ha egy kő leomlott ; a szél sivít csak, ha átfut a keskeny árkok mérföldjein, fel-felkavarva röptében morzsát és papírlapot