Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Kaczér Illés: Tátogó

93 — Már megint tátogni akar 1 — üvölti Péter. Lujza tartja a tányért a borsópürével, felkészülünk az újabb szenzációra. De Tátogó csak ásított. Aztán becsukta a tátogóját és huss 1 visszahúzódott. Már csak kit hegyes, csőre sárgállott ki a habfehér vattából. — Olyan buta ! — szidja az asszony. — Éhes és nem tudja, hogy hogy kell csinálni. Még alig eveti. Hegyeere csücsöríti a száját, a vattacsomóra hajol, csalogatja Tátogót. Csíp, csíp, csíp ! Péter is odahajol : csip, csíp, csip 1 Lujza mama is csiripel : csip, csip, csip ! Ő csinálja a legvékonyabban s a legtermészeteeebben. Tátogó hagyja magát becsapni, úgy tesz, mintha hinné, hogy a kedves szülei csipognak a fészek bejáratánál. A magasba nyújtja a nyakát, eltátja a száját és várja a következményeket. Lujza mama izgalmában egy nagy evőkanállal tólja a borsópürét a szája elé. Tátogó erre nem reagál. — Nem avval kell, — mondja Péter és hoz egy mokkakanalat. De a mokkakanál is nagy. Még a keskenyebbik vége se fér a ceőröcskébe. Az asszony visszatér az előbbi módszerhez : kásaszem nagyságú gombócokat pötyögtet a tátogóba. Tátogó nyel és tátog. — ízlett neki — mondja Lujza néni kérkedőn, mert « főzte a borsópürét. — Még akar. Kap még. És harmadszor és negyedszer is. ötödszörre Tátogó oldalt ejti a fejét és kiköp mindent. Nagy megrökönyödés é? tanácstalanság. — Na persize, — mondom az asszonynak nem mindea szemrehányás nélkül — ha borsópürét adtok neki. —- Azt adok neki, amit főztünk. Mi is azt esszük. — Igaza van Tátogónak — szólal meg Péter. — Én se szeretem a borsópürét. Csokoládékávét adjatok neki, barackbefőttet vagy eperlekvárt. Egyelőre semmit sem adunk neki. Utánanézünk a Brockhausban.